Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 20. szerda - 131. szám - Az ülésnap megnyitása - A különleges gazdasági övezetről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről:
2851 De mi a nemzet? A nemzet egy homogén politikai közösség? Vagy a nemzet különbözőképpen gondolkodó, szerveződő, különböző hitekben osztozó, persze magyarságukban egyetértő és azt közösen megélő emberek közössége? Homogén nemzetállamok vagyunk-e, vagy ezen nemzetállamokon belül differenciált közösség? Ha az előbbi, akkor egyébként nem kell önkormányzat, sőt általában nem kell semmi sem. Be kell tiltani az egyesületeket, az egyházakat - Uram, bocsássál meg nekem! -, a katolikus egyházat, amely világegyházként egyébként országokat átívelően hirdeti az igét, azt ezen eszme szerint talán a leginkább, nem ezt gondolom, teremtő Atyám, csak ebből ez következne, és általában mindent be kell tiltani, kérem szépen, ami lehetőséget biztosít arra, hogy különböző gondolkodású, mentalitású, kultúrájú emberek szövetkezzenek, csoportosuljanak, együtt lépjenek föl. Én úgy látom, hogy amit önök tesznek, az egyébként egyik oldalról egy homogén nemzetállam irányába próbál meg bennünket elvinni, ami megkérdőjelezi, hogy létezhetnek-e önálló közösségek bármilyen alapon, szakmai-tudományos műhelyek, civil szervezetek, önkormányzatok, vagy tudomásul vesszük, hogy attól, hogy magyarok vagyunk, még sokfélék. És polgári szabadságunkkal élve nemcsak hogy hajlandóak vagyunk szerveződni, még azt is megköveteljük, hogy az általunk létrehozott állam védje ezen szabadságjogunkat. Itt van egy alapvető vita. Önök 2010 óta mást sem tesznek, mint felszámolják ezeket a szabadságjogokat, a szabadság kis köreit, a szabad egyetemeket, a civil szervezeteket, a szabad egyházakat, a szabad bíróságokat, a szabad önkormányzatokat. Mennek önök előre, lépésről lépésre. Minősíthetném a törvényt viszonylag durva szavakkal, de az az igazság, hogy értelmetlen, mert mindig kiderül, hogy önök tudnak még egy annál is rosszabbat és borzalmasabbat lépni. Ez nem a vége ennek a történetnek, hanem egyébként minden bizonnyal majd a történelem homályában nem túl fontos egyik lépése lesz a társadalmi polgári autonómiák felszámolásának. (10.00) Nem akarok hosszú történeteket mesélni önöknek, bár belefér a 15 percembe, és hát hallva a kormány előterjesztésének racionálisan is alig követhető dadogását és száraz érvelését, majd a kormánypárti politikusok meglehetősen sekélyes, időnként a szótagolás problémájával küszködő felolvasását, mégiscsak hadd meséljek el önöknek valamit. Önök is sokat járnak vidékre, sőt önök a vidék pártja elvileg, és nyilván találkoztak azzal a jelenséggel, hogy egymás mellett van 3-4 település. Még a kultúrájuk is hasonló, zsellérsorban élő emberek korábban, a török hódoltság után elnéptelenedő és újra benépesedő települések, és mégis az történik, hogy az egyik település virágzik, és mellette tíz kilométerrel a másik meg senyved. Hát, gyanítom, hogy ahogy én, önök is feltették a kérdést, hogy mi a bánat történik itt. Nem kell hozzá hosszú gondolkodás - önöknek ez erőfeszítés, de hát próbálják meg egyszer -, és kiderül, hogy az egyik településen van 2-3-4 kitűnő ember. Nyakába vette a települést. Dolgozott, gondolkodott, szervezkedett, és jutottak egyről kettőre. Zajlik az élet. Hétvégenként vannak történeteik, összejárnak, megértették, hogy együtt kell élni az embereknek a vállalkozásokkal, vigyázni kell egymásra, és működik. Azaz az, hogy ki hogyan vezeti a települését, hogy kiben mennyi ambíció, szorgalom, tehetség van, az kiemel egyeseket, hát, másokat pedig otthagy a reménytelenségben. Ha ez a példa túl hétköznapi lenne, akkor mondok egy ennél bonyolultabbat, szofisztikáltabbat, ha úgy tetszik. Azt gyanítom, hogy Kornai János nevét ismerik, bár azt hiszem, másként gondolkodunk róla. Kornai egy kitűnő ember és legalább olyan kitűnő közgazdász, minden bizonnyal a mi régiónk egyik legnagyobb közgazdásza. Sok-sok évvel ezelőtt Magyarországon is megjelent egy nagyon izgalmas tanulmánya a Közgazdasági Szemlében, talán ’11-12-ben. Az volt a kérdésfelvetése, hogy valójában mi az, ami hozzásegíti az emberiséget, hogy egyre nyugodtabban, kényelmesebben élhessen, komfortosabban érezhesse magát, melyek azok a társadalmi jellemzők, amelyek előbb-utóbb előállítják azokat az új megoldásokat, termékeket, mondom újra elegánsan szólva: innoválnak, amelyektől ez egy jobb élet, mint volt száz éve. Az okfejtés hosszú, de jól érthető. És a tanulmány végén van egy hosszú melléklet: Kornai csinál egy listát arról a száz termékről, amelyek alapvetően megváltoztatták a mai ember életét az elmúlt
