Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - A „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló előterjesztés összevont vitája - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
264 A határozati javaslat pedig egy üzenet. Hogyha holnap itt nagyon nagy többséggel elfogadjuk, akkor ez egy üzenet egyébként a Kárpát-medencei magyarság számára, hogy a magyar társadalom többsége a magyar Országgyűlés vezérletével kiáll e mellett az ügy mellett. Valóban, amiről Gyüre Csaba beszélt - ő autonómiáról beszélt -, valóban, ha létrejöhetnének, ha létrejönnek nemzeti régiók, az akkor már egy területi önrendelkezés. Hívhatjuk területi önrendelkezésnek, autonómiának, területi önkormányzatiságnak, bárminek, a nemzeti régió már maga az autonómia lehetne, úgyhogy ezért is mindenféleképpen támogatnunk kell. Én is azt tudom kérni mindenkitől, hogy a pártjában, felszólítva a választókerületét, civil szervezeteket, társadalmi szervezeteket, egyházi közösségeket, tegyünk meg mindent az aláírásgyűjtés sikeréért. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalra a holnapi ülésnapon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr, LMP: „A vidéki városok helyzete” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Még egy szó erejéig engedjék meg, hogy megköszönjem minden képviselőtársamnak, hogy részt vett ezen az éjszakába nyúló vitán. Én azt hiszem, hogy ez példaértékű volt, példaértékű volt ez az egyetértés, és az, hogy ennyien fontosnak tartották képviselőtársaim közül, hogy kifejezzék a nemzeti egységes gondolkodást e kérdés kapcsán. Napirend utáni felszólalásomban egy olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely a nemzetet érintő mai legaktuálisabb és legfontosabb kihívás, az elvándorlásnak a kérdése, és hogy ebben az ügyben is ki kellene alakítanunk egyfajta nemzeti konszenzust, és ki kellene dolgoznunk a kereteit egy olyanfajta együttműködésnek, egy olyanfajta politikának, amely megadja a lehetőséget, hogy ezzel a hatalmas problémával először is szembenézzünk, majd hatékonyan tudjunk olyan politikát képviselni, amely eredményeket is hoz. Nagyon sokszor beszéltünk már az Országgyűlésben arról, hogy az elmúlt tíz évben is óriási mértékű lett a kényszerű elvándorlás, ami alapvetően összefüggésbe hozható a gazdaságpolitikai kihívásokkal, problémákkal, egyszerűen azzal, hogy nagyon sokan úgy jártak az elmúlt időszakban, hogy a becsületesen elvégzett munkájuk után egyszerűen nem kaptak olyan megélhetést, vagy éppen nem kaptak a szakmájuknak megfelelő állást, és ezért kénytelenek voltak más országokban boldogulni. Ez az elvándorlás már olyan szintű lett, hogy mára minden hatodik anyaországi magyar gyermek külföldön születik. Ebben a kérdésben olyan széles egyetértés sajnos nincs, mint ami abban az ügyben volt, amiről az imént beszéltünk, és gyakran hangzik el kormánypárti képviselőtársainktól, hogy itt nem lehet elvándorlásról, kényszerű elvándorlásról beszélni, hiszen itt semmi más nem történik, mint hogy működik a közös európai munkaerőpiac. Azt is gyakran szoktuk válaszként hallani, hogy vannak uniós országok, ahonnan nagyobb mértékű az elvándorlás, és olyan statisztikák is idekerülnek időnként az Országgyűlés elé, melyek szerint már megfordult volna a trend, és már többen térnek haza. Hát, ezekkel sajnos nem tudunk egyetérteni, és mi azt gondoljuk, hogy az első és legfontosabb lépés az lenne, hogy közösen ki tudjuk mondani, hogy ez egy borzalmasan súlyos kihívás a nemzet számára, és ezzel szembe kell nézni. Hogyha azt tekintjük, hogy tudjuk, hogy vannak leszakadó régiók, periferikus vidéki térségek, ahol különösen súlyos ez a probléma, de a probléma súlyát mutatja már, hogy a viszonylag jobb helyzetű vidéki nagyvárosokat is elérte ez a kihívás. Nem akarok a levegőbe beszélni, én néhány számadatot szeretnék mondani, a 2010 és 2019 közötti statisztikai adatokat szeretném idézni. Ezen
