Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 18. hétfő - 129. szám - Varga Zoltán (DK) - az emberi erőforrások miniszterének - „Meddig szórakoztatja még magát a bársonyszékben, miniszter úr?” címmel - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2571 Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen. Végtelenül sajnálom, hogy miniszter úr megfutamodott a válasz elől, de elfogadom az államtitkár úr személyét. ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valójában már meg se lepődtünk azon, hogy a világon végigsöprő Covid-járvány nemcsak a forrás-, orvos- és ápolóhiánnyal küzdő magyar egészségügyet érte váratlanul, hanem a kormányt és annak vezetőit is. Tudjuk nagyon jól, hogy míg Európa államaiban rendre az a tapasztalat, hogy az egészségügyi vészhelyzetben a politika segíti, kiszolgálja az adott ország egészségügyi rendszerét, addig ennek nálunk pont az ellenkezőjét szenvedhetjük el, itt a járvány elleni védekezés leginkább a kormányfő személyes imázskampányát jelenti. Talán ezért is születnek naponta egymásnak ellentmondó, a magyar emberek életét, egészségét befolyásoló, sokszor veszélyeztető döntések is. Egyik nap még a maszkviselés ellen beszélnek, majd utána azt mondják, hogy viselni kell a maszkot. A tesztelést előbb elutasítják, majd utána tesztelnek. 36 ezer kórházi ágyat ürítenek ki, sokszor magatehetetlen, frissen műtött betegeket raknak ki az utcára, zavarnak haza, majd mindezt szinte le is tagadják. Gyakorlatilag leállítják az egészségügyi alapellátást, majd megpróbálják ezt újraindítani, és amikor megpróbálják, akkor zavaros rendeleteket alkotnak, követelik a negatív teszteredményeket a szakrendelőkbe érkezőktől, amit most elvégeztetni, tudjuk nagyon jól, hogy szinte lehetetlenség az állami egészségügyben. (15.40) A miniszter úr szerint az esetleges tragédiákért pedig nem ő, nem a kormányzat, hanem az általa okozott káoszban vergődő, sokszor kellő védőfelszerelés nélkül, folyamatos életveszélyben dolgozó és mélyen alulfizetett orvosok tehetők felelőssé. De a miniszter úr téved! A felelősséget nem lehet elhárítani. Minden lépésével és hibás döntésével egyszer neki is el kell számolni, ugyanúgy, ahogy a kormány minden tagjának. Ezek után, azt hiszem, megkérdezhetem, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a miniszter úr a minap még szórakoztatónak találta egy covidos beteg hölgy halálát (Balla György: Hazudsz! Ne hazudj! - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy a miniszter úr meddig szórakoztatja magát a miniszteri bársonyszékben (Balla György: Ilyen orcátlanul ne hazudj! - Szászfalvi László közbeszól. - Az elnök csenget.), meddig kell még elszenvednünk a miniszter úr által okozott káoszt és károkat. Köszönöm szépen, várom a válaszát. (Szászfalvi László: Ne hazudj!) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt képviselő úr, az ön személyes tevékenysége és az ön pártjának a tevékenysége a járványhelyzet megjelenése óta nem áll másból, mint kisstílű politikai támadásokból. Ha kell, akár nap mint nap az emberek megbetegedésének a megelőzéséért dolgozó tiszti főorvost politikai elfogultsággal vádolja, de elfogultsággal vádol szerintem a WHO-tól kezdve mindenkit, aki a kormány által hozott intézkedéseket szakmainak vagy arányosnak vagy effektívnek, eredményesnek tartja. Aki azt mondja, hogy a kormány által hozott egyik vagy másik döntés sikeresen tudja akadályozni a járvány terjedését, az az önök számára attól a pillanattól kezdve politikai szereplő. Az önök számára csak az a szakmai hang, csak az az elfogadható hang, amely az önök nagyon szűk látókörű politikai céljait szolgálja, tisztelt képviselő úr. Egyrészt ön említette a felszólalásában, hogy ne lett volna elegendően gyors a magyar reagálás a koronavírus-járványra, és hogy más országok mennyivel gyorsabban vagy tervszerűbben haladtak.
