Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 18. hétfő - 129. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - FARKAS FÉLIX nemzetiségi szószóló:
2564 javaslom, hogy semmiképpen se engedjünk annak a mai teljesen újszerű ellenzéki felvetésnek, hogy ne támogassuk a vállalkozásainkat az új informatikai és új technológiai eszközök beszerzésében. Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbmegyünk a munkát terhelő adók csökkentésének vonatkozásában is. Munkahelyek teremtésére és a fizetések emelésére, valamint fejlesztésekre úgy van lehetőség, hogyha a vállalatok vállán lévő, a munkára rakódó adóterheket folyamatosan csökkentjük. Éppen ezért a szociális hozzájárulási adó három évvel ezelőtt elkezdett csökkentését tovább folytatjuk, s az idei esztendőben július 1-jétől 2 százalékkal 15,5 százalékra csökkentjük ezt az adótételt. Mert a magyar gazdaság megújítása, a magyar gazdaság új korszakra való felkészítése, a magyar munkahelyek megvédése és új munkahelyek létrehozása csak beruházásokkal lehetséges; segélyekből nem megy. Ezért a beruházásokat kell támogatni, figyelni kell azokra a vállalatokra, amelyek a mostani körülmények közepette is hajlandók meghozni ezeket a döntéseket. És hogy mindenhol vannak ilyenek az országban, azt világosan mutatja az a tény, hogy a 800 ezer euró alatti támogatásokra, tisztelt képviselőtársaim, az ország valamennyi megyéjéből jelentkeztek vállalatok, és mindegyiket természetesen támogatni is fogjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb pontatlanul fogalmaztam. Az, hogy az utolsó napirend előtti hozzászólásra kerül sor, csak a pártok által előre bejelentett hozzászólásokra vonatkozik, ugyanis most Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló napirend előtti felszólalására kerül sor, öt perc időtartamban. Megadom a szót szószóló úrnak. Parancsoljon! (15.10) FARKAS FÉLIX nemzetiségi szószóló: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A náci korszak nyomot hagyott az emberekben. A történelemből ismert az az időszak, amikor a náci eszme rengeteg embert, köztük romákat küldött halálba. 76 évvel ezelőtt közel 6500 cigány származású embernek jutott a tudomására, hogy május 16-án fogják őket elgázosítani, és barakkjaikat le fogják rombolni. Több ezer roma várta a halálát. A második világháború legnagyobb náci megsemmisítő táborában, a Birkenau melletti megsemmisítő komplexumban végül 1944. május 16-án a cigány tábor összefogott, a halálukat jelző gongszóra senki nem jött elő. Félelmüket leküzdötték, mert élni akartak. A Zigeunerlager lakói ellenálltak és kitartottak. Hősök voltak. Egy roma sem halt meg a gázkamrákban ezen a napon. Még ma is kevés szó esik nemzetközi szinten a roma holokausztról, a pharrajimosról, pedig a holokauszt alatt kiirtott romák száma becslések szerint 220 ezer. Fájó ez a nagy szám, egyetlen emberélet is sok lett volna. Május 16-a a romákat is sújtó etnikai tisztogatás szempontjából különös nap. Az európai roma fórum 2006-os, neuengamme-i koncentrációs táborban tartott találkozója óta a bátorság és a roma ifjúság napjaként emlegetett napon több mint hatezer ember tett tanúbizonyságot arról, hogy az élni akarás a legnagyobb ösztön, a túlélés vágya minden félelmet elűz. A cigány tábor egyik összekötő tisztje május 14-én szerzett tudomást Höss terveiről. A tiszt megkereste Joachimowski lengyel politikai foglyot, hogy elmondja neki, a 6500 auschwitzi romát május 16-án tervezik elgázosítani. Joachimowskit arra kérte, megbízható roma barátain keresztül segítsen figyelmeztetni őket a halálos veszélyre. A tervek szerint május 16-án gongszóval fogják jelezni a foglyok kiterelésének megkezdését. A cigány tábor lakói lehajtott fővel vonultak volna a vágóhídra. De ők felkészültek erre a napra. A barakkokból a gongszóra senki nem jött elő. Az SS-tisztek bementek, és elkezdték kiparancsolni az embereket a barakkokból, ők azonban síri csöndben, bilincsekkel, láncokkal, ásókkal, késekkel, szerszámokkal és kövekkel felfegyverkezve néztek farkasszemet a 60 géppisztolyos SS-katonával. A romák sokkal többen voltak. Mivel egy ilyen szokatlan ellenállásra nem voltak felkészülve, az SS-tisztek nem kockáztattak, és inkább kivonultak.
