Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - A „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló előterjesztés összevont vitája - ELNÖK: - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója:
249 száma. Körülbelül két hete, amikor kezdeményeztük ezt az ötpártira sikeredett egyeztetést, akkor 50 ezer körül állt az aláírások száma, most, amikor legutoljára néztem, akkor már a 140 ezret ostromolja. Tehát úgy látom, hogy mindenképpen nagyon örömteli, hogy beindul ez a folyamat. Arra kérem tehát indítványozóként, az előterjesztők egyikeként képviselőtársaimat, hogy majd a holnapi napon a szavazáson támogassák ezt a határozati javaslatot, de arra is szeretném megkérni a képviselőtársaimat, hogy mindenki a saját területén, a saját választókerületében, városában a rendelkezésére álló eszközökkel minél szélesebb körben próbálja felhívni a figyelmét az állampolgároknak, hogy ezt a kezdeményezést ilyen módon egy online felületen is nagyon-nagyon egyszerűen lehet támogatni. Bízom benne, hogy ha ezt a munkát mindannyian elvégezzük, és ehhez minél többen csatlakoznak akár a közösségi média lehetőségeit felhasználva, akkor ez az akció sikerrel fog zárulni. Ezen támogatás sikerének a reményében köszönöm szépen, képviselőtársaim, hogy szólhattam ez ügyben. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zsigmond Barna Pál képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is mindenekelőtt szeretettel köszöntöm Izsák Balázs urat, a Székely Nemzeti Tanács elnökét és a megjelent delegációt. Isten hozta önöket! Szeretnék gratulálni ahhoz a munkához, amit az elmúlt években kifejtettek annak érdekében, hogy sikerre vigyék ezt a kezdeményezést. Igazából félúton vagyunk, most következik a dolog java, de önök az elmúlt években elérték azt, hogy sok-sok akadály után mégiscsak lehetőség van arra, hogy aláírást tudjunk gyűjteni egy nemes cél érdekében. Fontosnak tartom azt a nemzeti egységet, ami kialakult a kezdeményezés során. Szeretném külön megköszönni Keresztes László Lórántnak azt a munkát, amit ennek érdekében kifejtett. És valóban angyal szállt le a teremre most is, meg korábban is, az egyeztetések során, hiszen összhang mutatkozott minden parlamenti párt vonatkozásában, és ritka az ilyen pillanat a magyar Országgyűlésben. Úgyhogy ezt mindenképpen elérték, hogy nemzeti összhangot tudtak teremteni, együttműködést és összhangot a pártok között. Miről is szól ez a kezdeményezés? Erről képviselőtársam már beszélt, és fognak beszélni a felszólalók még. Talán annyit még, hogy azt is szolgálja ez a kezdeményezés, hogy a területeknek maradjon meg a regionális identitása, tehát Székelyföld maradjon meg székelynek, egy magyar régió maradjon meg magyarnak, tehát mindenképpen a nemzeti jelleg megőrzését is szolgálja ez a kezdeményezés. Az Európai Unióban nagyon fontos, hogy legyenek olyan ügyek, amelyekben a polgárok ki tudják fejezni akaratukat, erről szól a polgári kezdeményezés lehetősége. Elhangzott már, hogy május 7-éig kell egymillió aláírást összegyűjteni. Nem elég az, hogy Magyarországon, Romániában és Szlovákiában összegyűlnek a megfelelő számú aláírások, hanem további négy országra van szükség, tehát mindenkit arra biztatok, hogy akár a pártcsaládon belül szorgalmazza további négy országban a szükséges számú aláírások összegyűjtését. Én magam ott lehettem Magfalván akkor, amikor elindult ez a kezdeményezés, az elsők között írhattam alá a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését, és a Nemzeti összetartozás bizottságában is ott lehettem, amikor Pánczél elnök úr javasolta egy állásfoglalás elfogadását, amelynek következménye most ez a plenáris vita, illetve az a kezdeményezés, amit Keresztes László Lóránt indított, hogy a parlament is fogadjon el egy hasonló tartalmú határozatot. Nem szabad lemondani arról, hogy a polgári kezdeményezéseken keresztül az elcsatolt területeken élő magyar közösségek jogokat szerezzenek, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz út, hiszen az, hogy az Európai Unió asztalára tesszük ezeket a kérdéseket, nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek a dolgok ott értő fülekre találnak, ott is sokat kell dolgozni ezekben a
