Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK:
2458 Tehát megint csak a jövőre vonatkozóan most elmondhatom, és örömmel mondom el, a két évvel ezelőtti költségvetés vitájában három egymást követő nap mondtam el a nemzetiségióvodapedagógus-felmérést, amit az egész országgal minden nemzetiségre vonatkozóan megtettünk, most elmondhatom, hogy ugyanígy a módszertani központ segítségével az elmúlt másfél évben kidolgoztunk egy olyan komplex felmérési rendszert a nemzetiségipedagógus-ellátottságra és a nemzetiségipedagógus-igényre az összes nemzetiségi általános iskolára, minden nemzetiségre, minden oktatási formára és minden középiskola részére is, amit március elején indítottunk el, és most elmondhatom, hogy körülbelül egy hete, másfél hete gyakorlatilag százszázalékos adatállományunk van, a koronavírus-járvány és minden egyéb nehézség ellenére, több mint 500, az ország minden olyan általános és középiskolájából, ahol bármilyen szinten, bármelyik nemzetiség részére oktatásnevelés folyik. S erre kívánjuk az egész nemzetiségipedagógus-képzést a jövőben felépíteni. Először lesz olyan adatunk, hogy pontosan tudjuk, hogy melyik nemzetiségnél milyen nemzetiségi pedagógusok, milyen szakon, honnan, kik hányan vannak, kik hiányoznak. Tehát azt gondolom, hogy az a stratégia, ahogy a bevezetőmben is említettem, hogy igen, a mi alkotmányunk a nemzetiségek jogairól szóló törvény, de mellette a legfontosabb pedig a köznevelési törvény. És egy olyan átfogó, átgondolt stratégiával mentünk neki körülbelül a ’14-es választást követően másfél év alatt kialakított rendszerrel, ami, azt gondolom, hogy hosszú távon lehet a fedezete a magyarországi nemzetiségek fennmaradásának, amennyiben ezt a programot végig tudjuk csinálni. És ehhez nagyon fontos természetesen a nemzetiségek jogairól szóló törvénynek is a mai módosítása. Egy picit visszatérve arra, amit Molnár Zsolt mondott, hogy a bevezető expozéban gyakorlatilag a törvényből is több mindent felolvastam, azt gondolom, hogy az alkotmányban és a Nek-törvény preambulumában foglaltakat szerintem, ahogy ezt Keresztes úr is elmondta, nem lehet elégszer elmondani, mert még akik hallják is és többször is, de igazából nagyon sokan nem gondolnak bele ennek a tartalmába, hogy ez mit jelent. Tehát szerintem az nagyon jól meg van fogalmazva, azt pontosan kell idézni, ha már az ember beszél róla. A törvényeknél pedig azt a néhány dolgot emeltem ki, ami szerintem egy-egy területről nagyon fontos. Feltételeztem, hogy a négynapos ülés végén, és itt a hétvége előtt is lesz érdeklődés, és köszönöm mindenkinek, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslattal kapcsolatban konkrétan, azt gondolom, hogy a felvetett kérdések jó szándékúak voltak, és esetenként továbbgondolandók és további gondolatokat kezdeményezőek. Mi kezdettől fogva mindvégig arra törekedtünk, hogy bár nyilvánvalóan mindenkinek van politikai szimpátiája, egyénisége, véleménye, értékei, de mi a nemzetiségeinket képviseljük a parlamentben, és valamennyiünknek elsődlegesen és mindent megelőzően a nemzetiségeink érdeke az, ami alapján a döntéseinket hozzuk, és ami alapján dolgozunk, és ebből próbáljuk a szemüvegen kívülre rakni lehetőség szerint mindazokat a napi és egyéb politikai csatározásokat, amik megakadályoznák azt, hogy a nemzetiségeink érdekében hatékonyan dolgozzunk. Ezért azokra a politikai felvetésekre, amik nem feltétlenül a mai törvényjavaslatra vonatkoztak, én nem kívánok külön reagálni. Még a településhonossággal és a romakérdéssel kapcsolatban is azért annyit hadd mondjak el, hogy megint minden nemzetiség helyzete más, a kistelepülések egyáltalában. Ezért azt mondom, hogy - akkor magamról és a németekről mondom - mindig is az volt még Heinek Ottó elnök úrnak is az abszolút egyértelmű véleménye, amivel azt gondolom, mindannyian egyetértettünk a közgyűlésben, hogy először egy településen legyen érdemi nemzetiségi élet, és ha van érdemi nemzetiségi élet, utána legyen nemzetiségi önkormányzat. És ez még akkor is igaz - és ez oldja fel azt, amit Arató Gergely úr felvetett -, hogy attól, hogy - beszéljünk megint a németekről - Véméndről, Sopronból, Pilisvörösvárról és Sárospatakról 8-10-12 család akár odaköltözik egy településre, és valóban echte nemzetiségiek lesznek ott, de ettől még a véméndi hazamegy a hétvégén, a saját tánccsoportjában fog táncolni, a pilisvörösvári hazamegy, és a saját zenekarában fog játszani, a sárospataki hazamegy, és otthon ül ki a szőlősdombra. Ettől ők természetesen német nemzetiségiek, de más a viseletük, mások az énekeik, mások a táncaik, és attól még, hogy ők ott
