Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2444 maradjon véletlenül se a levegőben egy-két olyan futó üggyel kapcsolatos megjegyzés, ami, mondjuk, kiegészítésre szorul. Nagyon köszönöm elnök úrnak ezt a valóban példamutató előkészítő munkát, és köszönöm, hogy ismertette a törvényjavaslatot részletesen. Valóban, ez egy üdítő színfolt itt, akár a 2018-ban megalakult Országgyűlés előtt is, de azt gondolom, akár ha az elmúlt évtizedet is nézzük, hogy egy ilyen részletes és gondosan előkészített törvényjavaslat kerül az Országgyűlés elé, valóban a megfelelő egyeztetések lefolytatását követően és minden érintett bevonásával. Ezért én köszönöm szépen elnök úrnak a munkáját, és köszönöm mindenkinek a munkáját, aki részt vett ebben az előkészítésben, és azt gondolom, ez sokban hozzájárul ahhoz, hogy ennek a vitának ilyen a hangvétele. Nagyon bízom benne, hogy teljes konszenzus fogja övezni majd ennek a javaslatnak a parlamenti szavazását is. Azt természetesen el tudom mondani, hogy az LMP frakciója - mi is megkaptuk előzetesen az anyagokat, a lehetőséget az egyeztetésre - támogatni fogja, egy nagyon fontos, jól előkészített, jól megírt és kodifikált javaslatnak tartjuk, ezért támogatni fogjuk. Annak is nagyon örülünk, és erről már volt itt szó, hogy a gyakorlatban megjelenő problémákra reflektál ez a javaslat, ezek közül jó néhányat igyekszik kezelni, és ahogy látjuk itt a törvény szövegében, ez így alkalmas is lesz rá. Nyilván majd meglátjuk, hogy a gyakorlat jól tudja-e alkalmazni a törvényt, de ez nyilván más kérdés. A törvény szövege tekintetében, azt gondolom, ez nagyon-nagyon előremutató. És köszönöm a gondolatait is elnök úrnak, amelyek közül csak néhányat szeretnék megismételni. Én magam Pécsen, Baranya megyében élek, ugye, ennek a térségnek alapvetően határozzák meg a kultúráját az ott élő nemzetiségek, úgyhogy én nagyon együtt tudok élni ezzel a kérdéssel. Érzem, látom egyébként azokat a problémákat is, amelyekről Brenner Koloman képviselőtársam beszélt, a kistelepülési problémákat, hogy milyen kihívás megőrizni mindenkinek a saját anyanyelvét, kultúráját, ápolni a hagyományokat, hogy ne csak, mondjuk, nevében, emlékében maradjon valaki egy adott nemzetiséghez tartozónak, hanem azt meg tudja élni, tovább tudja vinni és tovább tudja örökíteni ezt a kultúrát és hagyományt; ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom. És egyébként én magam már megelőlegezem, hogy támogatni fogjuk azt a javaslatot, amelyről beszélt Brenner Koloman, de nyilván ennek majd lefolytatjuk a megfelelő vitáját. Szeretném megismételni tehát azokat a gondolatokat, amelyeket nagyon fontosnak tartok. A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Azt gondolom, ezt nagyon fontos kimondani, utalva itt államtitkár úrnak is és néhány más képviselőtársamnak a gondolataira, ezt ki kell mondani itt a magyar Országház falai között, főleg azért is, mert látjuk, hogy sajnos az Európai Unióban, európai értékek ide, európai értékek oda, ez nem mindenhol evidens. Azt gondolom, ahányszor csak lehet, ezt ismételjük meg, hogy esetleg hallják majd máshol is. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy joguk van a nemzetiségeknek önazonosságuk megvédésére, anyanyelvük használatára, a kultúrájuk ápolására. Ezek is szintén olyan gondolatok, amelyeket húzzunk alá mindig, hogy ebben ma Magyarországon teljes nemzeti, politikai konszenzus van, hogy ezeket a jogokat el kell ismerni, és ezzel a konszenzussal is, mondjuk, az egymás között fennálló politikai nézetkülönbségeket félretéve is tudunk példát mutatni, azt gondolom, és kell is sajnos példát mutatni az európai politika számára. Ugyanakkor, és nem ünneprontó szeretnék lenni, de azt gondolom, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, akkor akár rossz példákkal vagy előttünk álló kihívásokkal is fel kell hívni a figyelmet ezekre az ügyekre, és azokra a problémákra, amelyek még megoldásért kiáltanak. Elnök úr is, illetve államtitkár úr is megismételte azt a szintén nagyon fontos gondolatot, hogy Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket. Azt gondolom, ez egyértelműen nemcsak az államnak, hanem mindannyiunknak a feladata, bármilyen módon is foglalkozunk a közélettel. És hogy e tekintetben van tennivalónk, van feladat és van kihívás, én azt egy szimbolikus példával szeretném alátámasztani, ami sajnos idén januárban esett meg. Azt hiszem, akik itt vagyunk a teremben, ismerjük ezt a döbbenetes példát, amikor is egy közpénzből működő, a Petőfi Irodalmi
