Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
245 tulajdonképpen annak, hogy most nagyarányú kártérítéseket kell fizetnie az államnak. Ha önök most úgy gondolják, hogy fél év alatt megoldható ez a kérdés - lehet, hogy ezt gondolják, rendben van, minekünk nem mondták el, hogy milyen módon szeretnék ezt megoldani (Dr. Gyüre Csaba: Igen, azt titkolják!) -, akkor egyébként négy év alatt hogyhogy nem oldották meg? Tehát mi az a megoldás, amit négy év alatt nem lehetett előhozni, de fél év alatt majd most behoznak ide, a Ház elé, és elfogadtatják az Országgyűléssel, és az megoldást jelent a börtönök túlzsúfoltságára? Én összességében véve erre várom a választ változatlanul a kormány jelen lévő képviselőitől. Nézzék el nekem, hogy ha nem kapunk rá választ, akkor nem tudunk ezzel mit kezdeni, akkor csak egy politikai kommunikációs blöffnek gondolhatjuk ezt a kérdést, mert nem látszik az, hogy mi az a megoldás, amit önök szeretnének behozni a Ház elé. Tíz éve fennáll ez a helyzet, tíz éve kormányoznak, átfogó börtönépítési programokat ígértek, a megyémet érintően mondhatnám Ózdot is, ahova ígértek börtönt, ezeket a beszerzéseket leállították, tehát a helyzet tulajdonképpen nem oldódott meg tíz év kormányzás után. Ezen rontott a ’16-os javaslat; ma meg ott tartunk, hogy mutogatnak mindenkire, de azt nem mondják el, hogy mi az a következő fél évben előálló zseniális ötlet, amely ezt a kérdést, tehát a börtönök túlzsúfoltságát megoldja. Naiv a kérésem, de azt kérem Völner államtitkár úrtól, hogy mondja el nekem mégis, hogy milyen megoldást fognak választani. Köszönöm, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, Demokratikus Koalíció. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenyűgözve hallgatom azt, hogy fideszes képviselőtársaim mennyire jónak és zseniálisnak tartják azt a megoldást, amelyet 2016-ban választottak (Dr. Völner Pál: Szükségesnek!), és micsoda meglepetésként érte őket az, hogy ha megnyitnak egy jogi lehetőséget, amely ugyan alacsonyabb kártérítési összeggel, de magyar bíróság előtt egyszerűen hozzáférhetővé teszi ezeket a típusú kárpótlásokat, akkor lesznek, akik ezzel élni fognak, sőt még ügyvédet is fognak fogadni. Elképesztő! Egy olyan fokú előrelátást igényelt volna ezt előre látni, amit az önök kormányáról valóban senki nem tételez fel. De azért annyira ne legyenek magukra büszkék, és most, amikor, ha jól értem, azon gondolkoznak…, bár ezt továbbra sem látjuk, ezt elmondtam az általános vitában is, és vártam, hogy majd a módosító indítványok talán kezelik ezt, és itt a bizottsági jelentés vitájában lesz mód róla beszélni, hogy akkor tulajdonképpen milyen más jogi megoldásuk van, akkor azt látjuk, hogy nincsen más jogi megoldásuk, vagy legalábbis még nem terjesztették be, lehet, hogy majd lesz, akkor nem tudom, hogy mi szükség van erre a törvényjavaslatra. Mindenesetre mégiscsak az a helyzet, hogy most persze lehet azt mondani, hogy megszüntetik ezt a magyar jogszabályt, és akkor pontosan ugyanaz fog történni, ami a 2016 előtti helyzet volt: akkor ismét el fogják ítélni a magyar államot Strasbourgban, és persze az egy megoldás, amit Vejkey úr mond, hogy lépjünk ki az Emberi Jogi Bíróság hatóköre alól meg az emberi jogi egyezményből, meg lényegében ezzel együtt az EU-ból is, de szerintem ezt a magyarok többsége nem támogatja. Talán erről kellene nemzeti konzultációt rendezniük, ha már kíváncsiak az emberek véleményére, hogy akarják-e egyébként az emberek azt, hogy megvédje Strasbourg és az Európai Unió a jogaikat, vagy rábízzák önökre, és bíznak abban, hogy majd önök megvédik az emberek jogait, mert ebben nem túl sok sikert értek el a strasbourgi ítéletek alapján. (18.10) Szóval, visszatérve a dolog lényegére: most persze lehet ezzel játszani, be lehet adni egy másik trükkös megoldást, hátha az működik, vagy éppenséggel meg lehet próbálni kibújni Strasbourg hatálya alól. Most mondom, hogy egyik sem lesz hosszú távon járható, és majd itt fogunk ülni három-négy év múlva, önök lesznek majd remélhetően ellenzékben, és arról fogunk beszélni, hogy hogyan kezeljük azt a helyzetet, amit ez a rossz döntés előidézett. Miközben van a problémának egy
