Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik):
2415 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én akkor nyomtam gombot még a vitának egy korábbi szakaszában, mielőtt az államtitkár úr is reagált, úgyhogy én nagyon rövidre fognám, és visszatérnék egy kicsit az előttem szóló frakcióvezető úrhoz képest az előttünk fekvő törvényjavaslat érdemi részéhez, mélyen egyetértve egyébként azokkal a felvetésekkel, amelyekkel kapcsolatban a frakcióvezető úr az LMP részéről most felszólalt. Én azt a gondolatmenetet szeretném folytatni, amit Szászfalvi képviselő úr, Vinnai képviselő úr és Ander képviselő úr is folytatott, mégpedig azt, hogy a felnőttképzés és a szakképzés rendszere valóban egy olyan szegmense az oktatásnak, amely kiemelkedő nemzetstratégiai szempontú, különösen a leszakadó régiókat nézve. Hiszen - azt hiszem, Szászfalvi képviselő úr mondta ezt - az önismeretnek a szerepe felértékelődik a XXI. században. Én ezt kicsit kiegészíteném, és egyfajta holisztikus szemléletben azért úgy gondolnám, hogy alapvetően az oktatásnak a szerepét kell átgondolnunk, és ennek az egyik legfontosabb része, amiről mi most itt vitázunk, a felnőttképzés. Hiszen egy emberközpontú és harmonikus egységben tudom csak elképzelni az oktatás különböző szegmenseit, ceterum censeo, ezért is tartom rendkívül szerencsétlennek azt, hogy nincs oktatási minisztérium, amit a Jobbik nemzeti néppártként nagyon régóta követel, amely az óvodától az egyetemig és a felnőttképzésig bezárólag egyfajta koherens rendszerben tudja azt a kihívást kezelni, ami a XXI. században - ahogy az államtitkár úr is nagyon helyesen kifejtette - ránk vár, mégpedig az, hogy nincs előrejelző rendszer, azt kell hogy mondjam, ami a munkaerőpiac drasztikus és hihetetlen gyors változását le tudná követni. Tehát azt gondolom, hogy a felnőttképzés azért is fontos az élethosszig való tanulás alapelvének figyelembevételével, mert meg fogjuk látni, hogy másodperceken belül azok a változások, amelyek egyrészt most a koronavírus után az egész gazdasági rendszerünkre rázúdulnak, és mi tagadás, mi a néppárti Jobbik nevében bizonyos részeit ennek a folyamatnak majd szeretnénk felerősíteni, hiszen mi régóta mondjuk az ilyen Kínáig tartó termelési láncoknak a veszélyeit, illetve hogy a helyi termelők és a hazai kis- és középvállalkozások kevésbé felfejlesztése egy életveszélyes gazdasági stratégia volt, ahogy azt a frakcióvezető úr előttem is elmondta, eddig ettől a kormánytól is. Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos reakciókra lenne most szükség, és ezt csak egy olyan holisztikus és összehangolt rendszerben lehet elképzelni, ahol valóban a felnőttképzés egyfajta… A népfőiskolai rendszer is már említésre került, a népfőiskolai rendszer pontosan arra szolgálna, hogy kis régiókban, a helyi régiók hagyományaira építve az adott régiókban kimondottan szükséges készségeket és tudáshalmazokat lehet aztán felnőttkorban is elsajátítani. Én a német népfőiskolai rendszert ismerem jobban, bár a skandinávot is ismerem, és nem véletlen talán, hogy annak ellenére, hogy az igaz, hogy a német mutatók a vállalati képzések miatt hasonlóak a magyarokéhoz, ugyanakkor a német népfőiskolai rendszer sokkal jobban be van ágyazva az adott régiókba. Tehát valóban, ott a helyi hagyományokon alapuló, és olyan tudáshalmazokat tudnak a felnőttképzésben átadni az érdeklődőknek, amelyek aztán a helyi régiókban nagyon jól hasznosulhatnak a munka világában. Azt azért lássuk be tehát, hogy az oktatás egész rendszerében kellene egy olyan modernizációt végrehajtani, aminek a keretén belül kellene aztán a felnőttképzést is modernizálni. Én egyetlenegy kiragadott példát hadd mondjak el Dániából, ez az úgynevezett nachschule: a 18 év felettieknek van egy egyéves bentlakásos iskolarendszerük, azoknak, akik amúgy elkallódnának, mert nem nagyon tudják még, hogy milyen irányba fordítsák a sorsuk kerekét. És még ez is megéri a fenntartó államnak, mert gyakorlatilag ezeket az embereket egy egyéves bentlakásos iskolában egyrészt életvezetési tanácsokkal látnak el, másrészt pályaválasztási tanácsokkal látnak el úgy, hogy aztán gyakorlatilag nagyon hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. Tehát én a stratégiai gondolkodásba nagyon szívesen beleraknám azt az irányvonalat, hogy bizony a helyi közösségeket és önkormányzatokat be kell vonni a továbbképzési feladatokba. (15.20)
