Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes adózási tárgyú törvényeknek a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
2348 Látszólag talán távolabbról kezdem. Ilyen értelemben ami a munkavállalóknak és a munkaadóknak jó, és az önök nagyon erős állama helyett inkább az erős országot akarná előtérbe helyezni, az önmagában lehet - ahogy ön gondolja - egy kicsi lépés, de a valóság az, amire az előbb utaltam, hogy ez akár az önök szándékaitól függetlenül, de igazából ebbe az irányba mutat. Azt nyugodtan mondhatom, hogy a Demokratikus Koalíció válságkezelési elképzelése az önök minden állítása ellenére távol áll attól, amit az elmúlt időszakban erről elmondtak, de ezektől a lépésektől is. Azt hiszem, elöljáróban fontos elmondani, hogy önök továbbra is adósak az emberek tíz- és százezreinek, valamint a vállalkozások százezreinek azzal, hogy a túlélésüket tudják biztosítani. Önök itt - ezért is mondtam, hogy szemfényvesztés - arról beszélnek, hogy majd mi történik jóval később, ahelyett, hogy ma a túlélésben segítenék őket. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy a legsürgetőbb feladat a munkahelyek megmentése, és az a munkabér-támogatás, amit ezzel az erővel ugyanígy megtehetnének. Ehelyett behozzák azt a természetes dolgot - amit ha önök is értéknek tekintenek, akkor tekintsünk mindannyian annak -, hogy kötöttek egy megállapodást a munkaadók szervezeteivel, a munkavállalók szervezeteivel, a szakszervezetekkel, és ennek alapján a szociális hozzájárulási adó csökkentését behozták. Azt remélem, hogy az önök történelmi csomagjába nem számolják bele azt, hogy ez is annak a része, és akkor ott van. De ahogy jelzik képviselőtársaim, igen, önök úgy gondolják, hogy beletartozik, ahelyett, hogy úgy gondolkodnának róla, hogy van egy évekkel ezelőtt kötött megállapodás, azt betartják, és természetesnek tartjuk, hogy ez így történik. Ezt már ne tekintsük olyan rohadt nagy érdemnek! Éppen ezért azt gondolom, ha tettek volna még egy lépést - mert azt ígérték, hogy négy lépésben fogják csökkenteni ezt az adó-hozzájárulást -, és nem 15,5-ről beszélünk, hanem a következőről, akkor érteném, hogy önök a költségvetés kezelőiként valóban vállalnak valamit azért, hogy a munkaadóknak és a munkavállalóknak e tekintetben jobb lehessen. Államtitkár úr nagyon dicséretesen elmondta, hogy korábban mit vállaltak, de én továbbra is azt gondolom, hogy ezt tekintsük olyan természetes dolognak, ami ebből a szempontból most fontos, de a következő lépést is megtehették volna. Hogy ennek mekkora a mértéke, azt még önökre is bízom, mert - én megértem a kételyt - a munkaadókkal és a munkavállalókkal történő egyeztetés után bizonyára a következő lépésben is meg lehetne állapodni, mert a megállapodás is azt tükrözi, hogy ezt az irányt ők is jónak tekintik. Ha már a baranyai sorba beletartozom - Szakács képviselő úr is hivatkozott erre -, akkor azt a gondolatot továbbvinném, hogy igazából kik és milyen kedvezményeket kapnak a törvénynek abban a második nagy csomagjában vagy második részében, ami a bankokra vonatkozik. Oké, ne bántsuk akkor, én nem bántom ezt a részét. Önök úgy döntöttek, hogy a költségvetési gazdálkodásban az évi 600 milliárd forintos nyereséggel szemben megelégednek azzal, hogy a bankokra vetett különadónak olyan a mértéke, amit itt meghatároztak, azzal, hogy a következő öt évben ezt le tudják írni. Oké, de akkor ezen precedens alapján azok a vállalkozások, azok a magánszemélyek, akiknek ugyanígy rendkívüli kiadásaik vannak, ők melyik öt évben fogják majd ugyanezt a lehetőséget megkapni? Bizonyítsák be, hogy nem ezeknek a nagy cégeknek akarnak kedvezni! Nem bántom én őket, most egy kicsit visszafogottabb vagyok, és nem mindenáron bankozni akarok, önök viszont már színt vallottak ezzel az előterjesztéssel, amellyel egyértelműen ezt a kört kívánják segíteni. Ezzel egyidejűleg tegyük hozzá, hogy ez egy olyan értékválasztás, egy olyan döntés volt az önök részéről, hogy aki az árok partján van, az ott is marad, aki pedig a tartalékait ebben az időszakban feléli, amit félretett temetésre, gyerekszülésre vagy arra, hogy iskolába tudjon menni, mert az egyetemi oktatás az önök tandíjmentes világában is sok százezer forintba kerül félévenként minden egyes diáknak - zárójelbe teszem: 180 ezer diák, a diákok nagyobb része kénytelen dolgozni az oktatás mellett azért, hogy egyetemre járhasson, ők elveszítették a munkájukat, nekik nem mondanak semmit, mert a diákhitelügyben tett intézkedéseik őszintén szólva édeskevés, és az ő eladósodásukat szolgálja az is -, nos tehát ezt a lehetőséget ne csak a bankoknak adják meg, hanem ott van például egy kifejezetten könnyen elérhető, látható csoport, ahol a diákhitel vonatkozásában megadják a kedvezményt és az ötéves leírási lehetőséget másoknak is, és ennek megfelelően biztosítják ezt, és
