Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2018. évi beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2285 hogy az őszinte aggodalmunk volt ez, akkor azt kell mondanom, hogy most az őszinte reményünkről szeretnék beszélni, és egészen biztos vagyok benne, hogy nyilván ha más nem, Vejkey képviselőtársam fog ezekre az észrevételekre reagálni. (12.20) De hadd mondjam azt, hogy én nagyon remélem, hogy új időszak kezdődött el itt az elmúlt hónapokban valóban, és egy egészen más hangulatú beszámolót fogunk majd tárgyalni akkor, amikor a 2020-as tárgyévhez ér majd az Országgyűlés. Ez a fajta bizalom nagyon nagy a közélet minden területén az újonnan megválasztott elnök irányába. Ez a bizalom különböző okokból az előző OBHelnök irányába már a 2018-as évben, tehát a tárgyévben sem volt meg. Mi álláspontot elfoglalni nyilván erről a beszámolóról és a tárgyévről tudunk, tehát azt tudom mondani, hogy a 2018-as beszámolót ezért nem tudjuk elfogadni. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, a DK vezérszónoka következik. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az ember csak a beszámoló szövegéből indul ki, ha csak azt olvassa, vagy éppen csak azt hallgatja meg, hogy Vejkey képviselő úr hogyan nyilatkozott erről az évről az Igazságügyi bizottság nevében, pontosabban - bár ezt elfelejtette említeni - az Igazságügyi bizottság többsége nevében, amelyik elfogadásra javasolta ezt a beszámolót, akkor azt hihetné, hogy 2018 egy szokásos, békés, munkás év volt az Országos Bírósági Hivatalban, az egy olyan éve volt a magyar bírói szervezetnek, mint a többi, fejlődött, növekedett, reagált a problémákra, és ez persze részben igaz is, mert természetesen akár az Országos Bírósági Hivatalban szűkebben, akár pedig tágabban a bírói szervezetben dolgozók döntő többsége 2018-ban is végezte a munkáját, igyekezett úgy dolgozni, hogy az igazságszolgáltatás a jognak megfelelően és ilyen értelemben, tágabb értelemben a polgárok érdekében működjön. De ez csak egy része az igazságnak. Az igazság másik fele - és sajnos ebből a szempontból fontosabb fele, ha tetszik, a parlament ellenőrző szerepe szempontjából fontosabb fele -, hogy 2018 minden valószínűség szerint az Országos Bírósági Hivatal és általánosságban is a magyar igazságszolgáltatás legrosszabb éve volt a rendszerváltás óta. Én remélem, hogy nem lesz még ilyen, erre persze garanciát a Fidesz jelenlegi működése mellett nehéz vállalni. Ez egy borzasztó év volt az Országos Bírósági Hivatal részéről, egy olyan év volt, amikor az Országos Bírósági Hivatal vezetője egyértelműen jogszabályokat sértve és a saját jogkörét messze túllépve próbálta közvetlen politikai irányítás alá vonni a bírói szervezetet. Olyan ügyek jellemezték ezt az évet, mint az a törekvése az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének, hogy működésképtelenné tegye az Országos Bírói Tanácsot, ami egy teljes jogi képtelenség, hiszen ez a konstrukció, amely egyébként nem egy jó konstrukció, arra épül, hogy az OBT-nek van egyfajta ellensúlyozó, ellenőrző feladata az OBH tevékenységével szemben. Az OBTnek az a dolga, hogy megvédje az OBH túlhatalmától a bírói szervezetet, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az OBH kilépve a szerepéből, abból a fajta háttérszerepéből, amit ez a szervezet betölt normális esetben, lényegében a politikai irányítás eszköze legyen a bíróságok felett. 2018-ban erre tett kísérletet az OBH elnöke, és csak azért nem sikerült neki, mert a bírói szervezet, a bírók jelentős része ennek ellenállt, mégpedig tulajdonképpen hatékonyan, hiszen a Fidesz kénytelen volt meghátrálni és kimenekíteni az OBH elnökét alkotmánybírónak, ahol persze nagyon sok kárt fog majd csinálni, de legalább az OBH megmenekült ettől a helyzettől. Az a helyzet, hogy egy olyan beszámoló, amelyik nem foglalkozik ezekkel a konfliktusokkal, akár a kinevezés körüli ellentmondásokkal, vagy kinevezések körüli ellentmondásokkal és konfliktusokkal - hogy még egyet mondjak: nem kétséges, hogy a bíróságok szervezeti függetlenségének megtöréséhez a leghatékonyabb út az, ha a vezető kiválasztásánál nem szakmai szempontok, nem a bírói kar véleménye érvényesül, hanem egyfajta hivatali szemlélet, vagy mondhatnám azt is, hogy politikai szempont, ugye, ez volt az az ügy, ez volt az a casus belli, ami miatt kitört tulajdonképpen az OBT és az OBH közötti háború -, tehát egy olyan beszámoló, amelyik
