Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2124 A végrehajtási rendelet hiánya is aggasztó már. Javítson ki, miniszter úr, ha tévedek, de nem jellemző, hogy időre megérkeznének ezek a végrehajtási rendeletek, néha hónapokat vagy akár évet is csúsznak. Ez az agrártárcához tartozó jogszabályok esetében is előfordult a közelmúltban. Ezt azért is hozom ide, mert a kisördög majd a részletekben bújik meg. Tehát így szárazon ez a törvény nagyon-nagyon sok nyitott kérdést tartalmaz, amelynek egy részére most az előterjesztésben utalt, és pontot is tett rá, tehát ennek örülök, de még mindig rengeteg nyitott kérdés van. Úgyhogy remélem, hogy a végrehajtási rendelet időben megérkezik, és tisztába teszi ezeket az ügyeket. Például, hogy mást ne említsek, a földár-meghatározás. Jó lenne, ha legalább házon belül megegyeznének valamiben. Az elmúlt kettő évben talán ez a harmadik vagy negyedik földármeghatározási metódus, amivel találkozhatunk. Volt itt már a helyben megszokott földárhoz való viszonyítás; volt az hektárra, aranykoronára vetítve; aztán volt itt a húsz év haszontermelési mértéke a földnek, ugye, azt tekintették földárnak, hogy ez a szám mekkora, ami már önmagában egy kicsit abszurd, vicces és tényleg Nobel-díjat érdemelne az a közgazdász, aki ezt képes húsz évre előre megmondani, hogy mit fognak azon a földön termelni, milyen piaci viszonyok mellett, milyen támogatás mellett, milyen adópolitika mellett, milyen időjárás mellett, hogy mást ne mondjak. Tehát az sem volt nyilván egy fenntartható dolog. Hogy aztán abból a gyakorlatban meg mi lett, az már a bíróságokra tartozó törvény vitájában lesz majd érdekes. De most eljutottunk oda, hogy majd a szakértők fogják ezt megállapítani. Kíváncsian várom, hogy ilyen határidők mellett és ekkora földmennyiségnél hol lesznek azok a szakértők. Remélem, hogy nem lesz igazunk, és ez gördülékenyen fog menni, de tartok tőle, hogy nem így van. Ahogy a földhivatalok terheltsége is értelemszerűen azért növekedni fog. Jelenleg is már komoly problémák vannak, és nem állnak szerintem úgy jelenleg ezek az intézmények, hogy ezt mindenféle állami segítség nélkül, gond nélkül megoldanák, még ha az osztóprogramot mint segítséget említeni is tetszett. Néhány gyakorlati dolgot gyorsan még hadd említsek meg! A 4. §-nál, „A bejelentést vissza kell utasítani, ha” résznél felsorolják azokat, amelyek egyébként teljes joggal alkalmatlanná teszik azt, hogy az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését véghez lessen vinni, de azért nagyon életszerű helyzet az, amikor valaki egy osztatlan közös 30 hektárban a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezik, de mondjuk, van 80 tulajdonos, és közülük egyetlenegy darab tulajdonos néhány száz négyzetméternyi tulajdoni hányaddal csupán csak, de köztartozást halmozott fel, és ezáltal végrehajtási jog került erre a földterületre, és ezzel a néhány száz négyzetméterre meghiúsítja a sok tisztességes tulajdonos jogának a gyakorlását. Tehát itt is azért valamiféle arányosságot szerintem merhettek volna belevinni a jogszabályba, mert ez így évekre vagy akár örökre ellehetetleníti azt, hogy ezen földterület megfelelően kiméretésre kerülhessen. Láthatjuk, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetését 15 ezer forint igazgatási szolgáltatási díj ellenében lehet elindítani. Ezt sem értem, hiszen korábban voltak itt olyan ígéretek, hogy ez egy teljesen ingyenes folyamat lehet, pláne, ha az állam már középtávon is jól járhat ezzel a történettel. Kicsit furcsa, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy egyezségnek hívják azt, amikor 51 százalék valamit akar, 49 meg nem. Szerintem - a magyar nyelvet ismerve - találhattak volna egy kevésbé félrevezető fogalmat is. Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az a fiatal gazdák támogatása ezen jogszabály kapcsán, mert igenis lehetőség lett volna rá. Itt egyetlenegy esetben emlékeznek meg róluk, amikor az osztatlan közös tulajdon megszüntetésénél az ingatlan teljes területe nem éri el a minimumot. Ugye, ez művelési ág függvénye, de most csak beszéljünk mondjuk, az egy hektárról. Én úgy gondolom, hogy ezt az apró csontot odadobni nagyon sovány, miközben nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban arról beszélünk, hogy az agrár-generációváltás az egyik legnagyobb kihívása az ágazatnak - és ezzel teljes mértékben egyetértek -, és hogy sokkal nagyobb segítséget kellene juttatnunk a fiatal gazdáknak akár támogatás, akár birtokpolitika tekintetében. Tehát én arra bátorítanám magunkat, hogy ne csak ezen nagyon kivételes és nagyon keveset érő
