Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény, valamint a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvény... - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2107 DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést kérek képviselőtársamtól. (Z. Kárpát Dániel: Parancsolj, ne viccelj!) Szeretnék reagálni Kocsis-Cake Olivio képviselőtársam irányomba intézett szavaira. Én azért fenntartom azt, hogy ön azt mondta, hogy lelőtték a poént, gondolom, ezt nem tagadja, ezzel a felszólalással élt, és ezt a jegyzőkönyvben is talán meg lehet találni. Tehát kikérem magamnak, hogy butaságot mondtam. Ön így tekint a parlamenti vitára, hogy itt poénkodni lehet, és nemhiába, képviselőtársához hasonlóan performanszokat végeznek, hol kamerákkal mászkálnak, hol papírokkal mászkálnak. Tehát azt gondolom, hogy sajnálatos módon így tekintenek a tisztelt Házra, amelynek az építéséről is hallhattunk ebben a vitában egyébként, és az építőjéről is, úgyhogy kérem, hogy ne vádoljon engem butasággal. Amit pedig Karácsony főpolgármester urat illeti, azt gondolom, hogy amit én a választási kampányban mondtam, amit a Fidesz vagy éppen Tarlós főpolgármester úr mondott - nevezetesen azt mondtuk, hogy Karácsony Gergely alkalmatlan a főváros vezetésére -, azóta sajnos bizonyította. Sajnos nekünk lett igazunk, és valóban alkalmatlan. Láthattuk, hogy ahogy ő kezeli a válságot, az milyen drámákhoz vezet. A jóistennek hála, Magyarországnak olyan vezetése van, amelyik jól kezeli a válságot, és nem olyan típusú vezetők, mint Karácsony Gergely, akik a fővárosban hibát hibára halmoznak. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most következik felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem elnök úr türelmével nem visszaélni, és csak a legszükségesebb mértékben reagálni az elhangzottakra. Először is köszönöm mind államtitkár úrnak, mind képviselőtársamnak, hogy azért becsatlakoztak ebbe a vitába, még ha néha világok választanak is el bennünket, és néha nettó marhaságokat emlegetnek képviselőtársaim. Például a Jobbik koalíciós partnereiről beszélnek, miközben az életben nem álltunk koalícióban senkivel (Nacsa Lőrinc: Szövetség!), de ezt a saját lelkiismeretükre bízom. Egy olyan párt képviselőjétől, akinek egyébként a tevékenységét én a marosvásárhelyi pogrom tekintetében maximálisan tisztelem, és igyekszem megfogni azokat a pontokat, ahol a kölcsönös tisztelet kialakulhat, egy olyan párt képviselőjeként, amely a Liberális Internacionálétól a lisszaboni szerződésen át idejutott, ahol most van, kicsit több visszafogottságot várnék el. Hiszen, ha a szélrózsa minden irányában járt egy párt, akkor azt Fidesznek hívják, és ezt az utóbbi 30 év tekintetében joggal illethetjük. Az állítólagos rendszerváltást ünnepelni okunk álláspontom szerint akkor lenne, ha széles tömegeknek lenne okuk ünnepelni. A helyzet az, hogy nincsen. Amikor miniszter úr kiengedte azt a bizonyos szellemet a palackból, az expozé során számtalan egyéb kérdésről egyfajta győzelmi jelentést tartott, akkor ne sértődjenek meg durcás kisgyermekként kormánypárti képviselőtársaim, hogy ellenzéki képviselők valóban az általános vita kereteit kihasználva sokkal szélesebb körben fognak reagálni ugyanezekre az elhangzott dolgokra. Amikor miniszter úr egyébként teljesen helyesen megjegyzi, hogy a magyar export tekintetében a GDP 86,5 százalékáról beszélünk, és hogy szerinte ez egy nyitott gazdaság jellemzője, amely lehetőségek tárházát jelenti, én el kell mondjam, hogy egy ilyen elképesztő mértékű kitettség - most derül ki a válság idején - bizony nagyon komoly veszélyeket rejt magában, amiket kezelni kell. A győzelmi jelentéshez egy adatot hadd osszak meg önökkel! Ha a magyar béreket nem szigorúan forintban, hanem, mondjuk, a visegrádi országokéval összehasonlítva euróban vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a magyar keresetek, a magyar átlagfizetés 2015-re kezdett csak ugyanannyi eurót érni, mint a 2008-as, 2009-es válság idején. Tehát az az óriási felfutás, amiről önök beszélnek, azért sem következhetett be sajnos, mert 2015 óta pedig a forint árfolyama romlott olyan brutális,
