Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - Dr. Lukács László György (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért sodorja életveszélybe a Kormány a betegeket a kórházi beszállítók tönkretételével?” címmel - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
201 DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évek során két dolog biztos volt, ha a magyar egészségügyről beszéltünk. Az egyik, hogy a lakosság 70 százaléka az egészségügyi állapotát a legégetőbb problémának jelöli meg. A másik pedig az, hogy évről évre halmozódott a kórházakat gúzsba kötő adósság mennyisége, amelyet a kormány, harcolva ezzel, évről évre próbált csökkenteni, és pár tíz milliárddal elfödni a bajt. De az a helyzet, hogy ez a tízmilliárdos, időnkénti segítség lényegében nem oldotta meg a kórházi beszállítóknak és a velük szembeni tartozásoknak a kérdését. Év végére mindig az a helyzet állt elő, hogy 50 milliárd, vagy éppen ennél nagyobb, magasabb összegű tartozás volt, ami azt jelenti, hogy nagyon sokszor hónapokon keresztül hiteleztek ezek a beszállítók, nemcsak áruval, de bizalommal is a kormány felé. (15.20) Éppen ezért érkezett váratlanul az a hír, amikor a 2019. év végét jelölték meg annak utolsó időpontjaként, hogy egyáltalán a kórházi szállítóknak kifizetnek bármilyen felhalmozódott adósságot, és a kórházaknak kifizetik; Gulyás Gergely egy kormányinfón jelentette be, majd megerősítette. Annak a hírnek a második olvasata pedig az volt, hogy a kormány nem az egészet akarja kifizetni, hanem lényegében kéri, hogy a 20 százalékáról mondjanak le az egészségügynek beszállító cégek. Ezt mindenképpen nagyon nehéz másként értelmezni, mint hogy önök fogták és megzsarolták azokat, akik az előző évben hitelezték a kormánynak az egészségügyi munkát, akik segítségként voltak a kórházaknak eszközbeszállításban, akár drága eszközökről, akár a mindennapokban használt eszközökről legyen szó. Nagyon nehéz ezt másként értelmezni, mint hogy önök felrúgták a kötelező erejű szerződéseket, amelyeket a kórházak ezekkel a beszállítókkal, sokszor magyar kisvállalkozásokkal kötöttek, azaz úgy jártak el, és ezért talán felháborító, mintha valaki venne egy autót, és azt mondaná, miután átveszi az autót, hogy ne haragudjon, a 20 százalékát nem fogom tudni kifizetni, és nem is akarom kifizetni, elégedjen meg a 80 százalékának a kifizetésével. Az egyik fő probléma - túl azon, hogy ez átverése azoknak, akik bizalmat helyeztek a kormányba és ezzel a magyar egészségügybe - és a probléma lényege az, hogy mindazok, akik most bizalmukat vesztik akár a beszállítók közül, és hangsúlyozom, nagyon sokszor kis cégekről és kifejezetten csak ebből élő cégekről van szó, ők bizalmukat vesztik a jövőbeli kormány szavahihetőségében is, tehát abban, hogy önöknek és a kórházaknak a jövőben is tudnak szállítani, és ezért cserébe meg is kapják a pénzt. Sőt, ami ennél sokkal rosszabb: adott esetben akár kártérítést is követelhetnek, hiszen ebben az esetben a szerződéses kötelezettségnek a kormány nem tett eleget. Mindezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat, komolyan gondolja-e a kormány, hogy a megrendelt szolgáltatásoknak csak a 80 százalékát fizeti ki az egészségügyi beszállítóknak. Számoltak-e nem fizetés esetén azzal, hogy perekkel, végrehajtásokkal fognak szembenézni? És ha igen, ez mennyibe fog kerülni az adófizetőknek? Illetve, ha a piaci szereplők azt látják, hogy önök nem szavatartók (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor tudja-e esetleg az állam máshonnan pótolni azokat a kieső eszközöket, amelyeket önöknek a jövőben nem fognak szállítani? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A válaszra Rétvári Bence államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány mint minden szavát, ezt a szavát is teljesen komolyan gondolja, tisztelt képviselő úr. Nagyon jól nyomon követhető volt az ön felszólalásában, hogy van az egészségügynek egy üzleti szempontú megközelítése, és van egy közszolgálati szempontú megközelítése. Ön úgy áll hozzá, hogy az egészségügyben kell hogy legyen egy fix profit, amit előre be lehet árazni, ami ezeknél a
