Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 2. szombat - 123. szám - Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat zárószavazása
1939 Mindössze néhány hónap alatt kellett megalkotni az őszi önkormányzati választások intézmény- és szabályrendszerét. Az első Országgyűlésnek ki kellett alakítania egy modern jogállam igazságszolgáltatási rendszerét: bíróságokról, ügyészségről, ügyvédekről, közjegyzőkről szóló törvények. Meg kellett alkotni a tervgazdaságot felváltó piacgazdaság jogszabályait: gazdasági törvény, versenytörvény, csődtörvény, gazdasági kamarákról szóló törvény, pénzmosás elleni törvény. El kellett fogadni a földrendezés, földkiadás, földhasználat új szabályait. Újra kellett szabályozni a munka világát, rendelkezni kellett az egyházi ingatlanokról. Sok-sok órát szántunk a kárpótlás kérdésére, de az állami ünnepek, szimbólumok törvényi szabályozása is megoldásra várt. Harminc évvel ezelőtt az Országgyűlés alakuló ülésén, de még az első ciklus utolsó ülésnapján is joggal idézhettük volna Kossuth Lajost, aki 1848 júniusában Magyarország első népképviseleti országgyűlésében azt mondta: „Lehetetlen nem hinnem, lehetetlen nem meggyőződve lennem, hogy bármiben különbözzenek is a vélemények e házban, a haza szent szeretete, a haza becsületének, a haza önállásának, a haza szabadságának oly érzete, hogy azért utolsó csepp vérét is kész a ház feladni: ez mindnyájunkkal közös.” Eltelt harminc év. A mai Országgyűlésben zajló vitákhoz inkább egy másik Kossuth-idézet illik, amit a veszélyhelyzeti törvény kapcsán már a figyelmükbe ajánlottam: „…az országgyűlés politicáját azon magasságra méltóztassanak felemelni, mellyet az idő elénkbe szab. (…) emeljük fel politicánkat a körülmények szinvonalára…” Tisztelt Ház! Aki az előbbi rövid, de korántsem teljes összegzést hallotta, joggal teheti fel a kérdést: mindaz, amit az említett években alkottunk, kiállta-e az idő próbáját? Nyugodt szívvel mondom: igen. Magyarország független, demokratikus jogállam, szabad ország. Olyan ország, ahol ma már természetes, hogy szabadon mondjuk el a véleményünket, szabadon gyülekezünk, közlekedünk. Szabadon vállalkozhatunk. Szabadon választunk képviselőket, polgármestereket. Szabadon hozhatunk létre szakmai, érdekképviseleti, politikai szervezeteket. Szabadon veszünk részt különböző nemzetközi szervezetek munkájában. A szabadság azonban törékeny; ahogy Ronald Reagan fogalmazott: minden nemzedéknek folyamatosan küzdeni kell érte, és védelmeznie kell. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben azt kellett megtapasztalnunk, hogy szabadságunknak nem csak politikai vagy jogi korlátai vannak. Ma nem külső erő, hanem egy láthatatlan vírus akadályoz minket abban, hogy harminc éve kivívott szabadságunkat élvezhessük. Félelem, bizonytalanság, a jövőért és szeretteinkért való aggódás tölti ki mindennapjainkat - és a remény. A remény, amit az összefogásnak, segítőkészségnek, áldozatvállalásnak, egymásért érzett felelősségnek újabb és újabb, időnként megható, máskor tanulságos példái táplálnak. Az elmúlt hetekben a járvány nemcsak törékenységünkre figyelmeztetett, de a társadalmi összefogás erejét is megmutatta. A járvány majd véget ér, életünk visszatér a rendes kerékvágásba. Ahhoz, hogy ez minél gyorsabb megtörténjen, nemzeti összefogásra van szükség. A ránk váró feladatok megoldásához használjuk erőforrásként mindazt, amit az elmúlt harminc évben elértünk és mindazt, amit az elmúlt hetekben megtapasztaltunk, hogy hamarosan újra élvezhessük a megszokott szabadságot. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - Volner János tapsol. - Dr. Áder János visszatér a díszpáholyba, és helyet foglal.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Áder János köztársasági elnök úr szavait. Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat zárószavazása
