Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 27. hétfő - 122. szám - Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozat összevont vitája - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
1913 felel meg, hogy ezt a berendezkedést beszántsa. Mert igenis 2010 után ez történt, kedves uraim, hölgyeim, 2010 óta egy illiberális hibrid rezsim van, egy kvázi félautoriter rendszerben élünk; az előbb Tóth Bertalan is ezeket az intézkedéseket ecsetelte. Hosszan lehetne sorolni, hogy a rendszerváltáskor egyébként közösen vallott értékekkel szembemenő kormányzati intézkedések során milyen lépések történtek, olyannyira, hogy még a köztársaság szót is törölték egyébként az államforma nevéből. Még ezt a javaslatot, amit önök benyújtottak, sem így tárgyalták volna 30 évvel ezelőtt abban a parlamentben, nem így, hogy például az Igazságügyi bizottság tagjai 9 perccel az ülés előtt kapnak tájékoztatást, hogy egyáltalán tárgyalni fogják. Na, például 30 évvel ezelőtt ez nem fordulhatott volna elő. Az a helyzet, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy pont az történik, hogy a rendszerváltás elárulói és sírásói akarnak itt egy nekik tetsző megemlékezést csinálni a rendszerváltás eseményeiből; hogy azok akarják ünnepelni a népképviseleti rendszert, akik éppen mindent megtettek annak szétverése érdekében. Láthatóan lehet ezt csinálni, fogják ezt csinálni, csak ehhez mi nem asszisztálunk, ebben a DK nem vesz részt. Ezt a javaslatot úgy, ahogy van, kukába kellett volna dobni; természetesen megszavazni sem fogjuk, és nem fogunk részt venni a Fidesz által tervezett színjátékban szombaton sem. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a Jobbik-frakció következik ismét, Balczó Zoltán képviselő úr. Felhívom a figyelmét arra, hogy a frakciójának 5 perc 44 másodperc áll rendelkezésre. Parancsoljon! BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban azt szeretném indokolni, hogy miért nem veszek részt az Országgyűlés május 2-ai ünnepi ülésén. Ehhez világossá kell tennem, hogy hogyan ítélem meg, hova jutottunk el 30 év alatt. 1990. május 2-a a magyar politikatörténet fontos dátuma. Ezen a napon tartotta alakuló ülését a négy évtizedes kommunista diktatúra után szabadon megválasztott Országgyűlés. Az eseményt az egész társadalom figyelme és reménykedése kísérte. Bíztunk abban, hogy ha nem is azonnal, nem is könnyen, áldozatot vállalva, de megközelíthetjük a nyugati országok szintjét szabadságban, demokráciában és polgári jólétben. Reményeinkben csalatkoznunk kellett. Kiépültek ugyan a parlamenti demokrácia és piacgazdaság intézményei, azonban nem a megfelelő tartalommal töltötték ki; szocialista piacgazdaság helyett rablókapitalista jött létre, a haszonélvezők szűk körével. Ezek közé tartoztak az előző rendszer lovagjai, akik jókor voltak jó helyen, másrészt a külföldi befektetők, akiknek elsődleges célja a piacszerzés volt saját termékeik számára. Az eredmény: teljes, egyébként műkőképes iparágak szűntek meg, és sok százezren vesztették el addigi munkájukat. Ez tehát ennek az időszaknak a mérlege. 2010-ben jött el az újabb lehetőség a dolgok jobbra fordítására. A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán Viktor számára megnyílt a lehetőség, hogy az országot egy új, emelkedő pályára állítsa, és ezen államférfiként következetesen végighaladjon. Orbán Viktor nem ezt az utat választotta. Mindent egyetlen célnak, a politikai hatalom megtartásának vetett alá, és ezt kiemelkedő képességű politikai zsonglőrként, a maga sajátos rendszerét kiépítve mindeddig sikerült is teljesítenie, csak éppen a magyar társadalomnak kell nagy árat fizetni ezért. Orbán Viktor a hatalom megtartása érdekében a jogállami működést fokozatosan visszaszorította, kiépítette a maga hűbéri láncolatát, amit egyrészt az uniós források büntetlenséget biztosító elcsalásával, másrészt egzisztenciális fenyegetettségben tartással tart fenn. (15.50) Permanens harcban áll irreálisan nagyított veszélyt jelentő és részben kreált ellenségekkel, és kiszabadította a gyűlölet szellemét a palackból. Gazdaságpolitikáját a nagy, döntően multinacionális vállalatok olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel való ellátására építi. A médiát extrém mértékű központosítással uralma alá hajtva manipulálja a társadalmat. A rendszer fojtogató légköre és a minőségi munkahelyek hiánya százezreket késztetett hazájuk elhagyására, nem kalandvágytól. S még
