Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 27. hétfő - 122. szám - Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozat összevont vitája - ELNÖK: - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
1907 sorában a legfontosabb, hogy mindkét diktatúra éppen a szuverenitást vette el tőlünk, magyaroktól, s minden sajátos vagy közös bűnük csak ennek a fő bűnnek a következménye volt. A ’90-es szabad választás az első és legfontosabb lépést képezte a szuverenitás visszaszerzése és a múlttal való őszinte szembenézés irányába. A nyilatkozat emelkedett hangnemben emlékezik és hajt fejet a diktatúrák ismert és ismeretlen, kiemelkedő vagy hétköznapi áldozatai, mártírjai és hősei előtt. Országgyűlési képviselők lévén talán indokolt kiemelni egy néhai képviselőtársunk nevét, aki hidat képezett a háború utáni, az ’56-os, majd a rendszerváltozást követő korszak, a nemzetiszocialista- és a kommunistaellenes, illetve a hazai és az emigrációs ellenzéki tevékenységek között. Igen, Horváth János, a 2010-es és ’14-es parlament korelnöke, az Interparlamentáris Unió elnöke mondta - idézem -: „Ami van, az lehetséges.” És valóban, ami teljességgel lehetetlennek tűnt sokaknak sokáig, az bekövetkezett. A rendszerváltozás hosszú folyamatában a sok változó esemény és szereplő mellett fontosnak tartom kihangsúlyozni egy állandó tényező jelentőségét, a keresztyénségét. A volt kommunista országok mindegyikében, noha eltérő mértékben, kitüntetett jelentősége volt az egyházüldözésnek. Ennek talán legfőbb oka az volt, hogy a totális diktatúrákban az egyházak voltak az alternatív intézményes létezésnek, gondolkodásnak és életvitelnek, bár korlátok között, de az egyedüli letéteményesei. Különösen igaz volt ez a külhoni magyar közösségek életében, akik kettős elnyomásnak voltak kitérve országaikban. Mindkét diktatúra idején bőségesen megtapasztalhattuk a keresztyénség nemzetmegtartó erejét, összhangban szintén az Alaptörvényünkkel. Nagyrabecsüléssel és hálával emlékezünk a keresztyén mártírokra, hitüket vállaló egyháziakra és világiakra, mert ahogy a Fidesz székháza, az egykori ÁEH falán írva van a boldog mondás: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Hatalmas felelőssége volt az első kormánynak, amelynek újra kellett építenie a demokrácia alapjait, politikai előélet és tapasztalat nélkül. Antall József miniszterelnök - hangozzék el újra az ő neve is - számos tekintetben párját ritkító radikalizmussal számolt le a diktatórikus kommunista örökséggel, lerakva ezzel az önálló magyar külpolitika és a szuverén magyar állam alapjait. A teljesség igénye nélkül: a Varsói Szerződés feloszlatásának kezdeményezése, az EU- és NATOcsatlakozás meghirdetése, a szovjet csapatkivonás vagy a Bős-Nagymaros vízlépcső építésének a leállítása. Harminc éve a nemzeti kerekasztal körül közös volt az akarat a plurális demokrácia létrehozására. Akkor ott ezt közösen akartuk, ebben nem volt különbség, és a siker, összehasonlítva a többi hasonló utat járó országgal, ennek is köszönhető. (15.20) Az, hogy azután és azóta sokfélék a nézeteink arról, hogy a fennálló problémák orvoslása érdekében szocialista, liberális vagy kereszténydemokráciát kell-e építenünk, a demokrácia szépségének a velejárója. De a mai nap és ez a nyilatkozat nem a harminc év értékelése, hanem az első szabad Országgyűlés jelentőségének az értékelése. Sajnálatos és lesújtó, hogy ennek a közös sikertörténetnek a közös megünneplésére, egy közös nyilatkozat elfogadására minden jel szerint mi, magyar képviselők nem vagyunk képesek 2020-ban. Befejezésül, a Horváth János-i nyomvonalon a „lehetséges, mert van” egyik legszebb eredménye ne maradjon említés nélkül, nevezetesen, hogy 2014-ben az Országgyűlés nemzetgyűléssé is vált a száz éve elcsatolt Kárpát-medencei magyarok jogi egyesítésével, nemzetpolitikai szempontjaik hangsúlyos megjelenésével a Ház falai között. Lélekben jelen vannak ma is, és büszkén fővárosuknak tekintik Budapestet, elsősorban e hely és intézmény miatt, amit magyar Országgyűlésnek nevezünk. Immáron tehát nemcsak az ország, hanem az egész nemzet részese a harmincéves demokrácia építésének, amiből ki-ki a maga mértékében vette, veszi ki a részét. Tevékenységünk nyomán nemcsak Magyarország, hanem minden magyar szuverenitása, éljen bárhol, erősödik és gyarapodik.
