Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 27. hétfő - 122. szám - Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozat összevont vitája - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
1904 vagyok, hogy tagja lehetek a nagyobbik kormánypártnak. Én akkoriban, 1990. május 2-án szinte napra pontosan 9 éves voltam, éppen ezért legfőképpen a történelmi ismereteimből vagy olvasmányélményeimből tájékozódhattam, de büszke vagyok arra is, és erre hívom minden korosztályombeli vagy nálam fiatalabb magyar polgártársamat, hogy legyen büszke arra, hogy ma még köztünk élnek azok az emberek, akikre nemcsak példaképként tekinthetünk, hanem akik azért is rengeteget tettek személyes munkájukkal, áldozatvállalásukkal, hogy mi már egy szabad, alkotmányos, szuverén országban élhessünk. Éppen ezért én azt szeretném kérni a magyar Országgyűlés valamennyi tagjától, hogy ezt a politikai nyilatkozatot ne csak ünnepnek tekintse, hanem a jövő évekre, évtizedekre való felhívásnak is, annak megerősítéseként álljunk hozzá, fogjuk fel, hogy ez az a küzdelem, a hazánkért folytatott küzdelem, a hazánk értékeiért folytatott küzdelem, amely egy politikust elsősorban mindig, mindenkoron kell hogy motiváljon, és bizony, minekutána még köztünk élnek az előbb említettek nagy számban, akikre támaszkodhatunk, akik példaképként járnak előttünk, éppen ezért fordulhatunk hozzájuk is bizalommal, ha hazánkról, ha a hazánk sorsáról való vitákban tanácsokról van szó. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Én kérek minden parlamenti frakciót, hogy elismerve hazánk közös értékeit, az 1990-es szabadon választott Országgyűlés megalakulásának évfordulójára való emlékezés jegyében fogadják el ezt a politikai nyilatkozatot, és legyünk mindannyian büszkék arra, hogy ma már egy olyan Magyarországon élhetünk, amelyről apáink, nagyapáink még talán nem is álmodhattak, csak reménykedhettek benne, és megtehettek érte mindent. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Folytatjuk munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e most valaki felszólalni. (Jelzésre:) Orbán Balázs államtitkár úr, parancsoljon! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt levezető Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén Varga Béla katolikus pap, későbbi emigráns, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosa, aki 1946-ban a Nemzetgyűlés elnöki tisztségét töltötte be, így szólt a jelenlévőkhöz, idézet: „Gondoljunk arra, amire én sokszor gondolok, hogy ami e teremben történik, nemcsak egy negyvenegynéhány esztendős fájdalmas fejezet vége, hanem a második magyar ezerév kezdete.” Eddig az idézet. Később a fenti szavak közvetett optimizmusát elfedték a rendszerváltoztatás nehézségei; az akkori ellenzéki oldal egymás ellen fordulása, a széles körű létbizonytalanság, amit a gazdasági szerkezetváltás okozott, illetve a hatalmukat átmenteni igyekvő régi elit mesterkedései, ami megkérdőjelezte mindazt, amiért a rendszer ellenzéke harcolt. A rendszerváltoztatást követő években, évtizedekben nehéz volt bizalommal tekinteni a jövő felé, s talán ezért történt, hogy Varga Béla gondolatai elvesztek a politikai viták zajában. Pedig lett volna mire odafigyelni. Gondoljunk csak arra, hogy a honfoglalás is egyfajta nemzetgyűléssel zárult le Pusztaszeren. Majd az a gyakorlat, hogy a magyarok szervezett és rendezett formában vitatják meg a nemzet ügyeit, élő hagyományként maradt jelen a magyarság egész történelmében. Ezért is van az, hogy Magyarországon a magyarok beleegyezésével sosem, csak külső nyomásra tudott kialakulni abszolút hatalom. De még a legnagyobb, kívülről érkező elnyomás ideje alatt is volt a nemzetnek olyan fóruma vagy fórumai, amelyen a megmaradt és ellenálló magyarok végig tudták vitatni, meg tudták beszélni közös ügyeinket. Ezen mechanizmuson keresztül vált a magyar Országgyűlés a magyar nemzet szuverenitásának legfőbb letéteményesévé és egyben szimbólumává. Ha a nemzet gyűlést tart magának, akkor még van erő a magyarságban arra, hogy sorsát a saját kezébe vegye, vagy éppen ott tartsa. Századok során pedig egyre bővült azoknak a köre, akik tagjai
