Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény és a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános... - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:
1824 vizsgálata alapján. Ez egy nagyon fontos vizsgálat volt, hozzáteszem, és egészen biztos vagyok abban, hogy hozzájárult az európai uniós változtatásokhoz és nyilván annak az átültetéséhez. Ilyenkor azért érdemes Európához fordulni, ami kicsit mi is vagyunk, azt gondolom. Fontos felvetés volt, hogy ezzel foglalkoztunk. Az egy jó hír Navracsics Tibor beszámolója alapján - neki meg már csak hivatalból is muszáj, hogy higgyen az ember, mégiscsak az Európai Bizottság volt biztosáról van szó -, hogy ugyan vannak problémák, ezekkel kell foglalkozni, de ezekkel egyébként az Európai Unió érdemben foglalkozik. Tudjuk, hogy 2020-ban újabb átfogó vizsgálatot indított a Nébih ebben az ügyben, összesen 280 terméket vizsgáltak. Tettem fel írásbeli kérdést ezzel kapcsolatban, de az ügyben válasz még nem érkezett. Nem tudom, esetleg kaphatok-e majd erre választ. Pontosabban: amikor a kérdést beadtam, a válasz az volt, hogy még folyik a vizsgálat. Nem tudom, lehet, hogy azóta már lezárták. Tehát azt gondolom, hogy helyes, ha az élelmiszerek kettős minőségét vizsgálják belföld és külföld tekintetében, így szeretném mondani, és nemcsak a Nyugatot értem ez alatt, hanem minden más országot is. Ugyanakkor engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Azt már a 2018. évi agrárgazdasági beszámolóból is megtudhattuk, hogy a magyar élelmiszeriparnak nagyjából 60 százaléka belföldre termel, de itt is van export. Szerintem nemcsak az a lényeges, hogy ami bejön, annak a minősége egyforma legyen, standard legyen. Az is fontos, hogy a Magyarországon termelő élelmiszeripari cégek termékeinek minősége is egyforma legyen, akár a magyar piacra, akár a külföldi piacra mennek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt ugyanolyan fontosnak tartom, mert azt kell mondanom, hogy mi is vagyunk olyan finnyás nép, mint bármelyik keleti vagy nyugati nép, tehát elvárjuk ugyanazt a minőséget. Hozzáteszem, és ez nagyon-nagyon fontos, a fizetőképes kereslet, és az, hogy az emberek mennyit tudnak költeni az élelmiszerre, sajnos meghatározza, hogy milyen minőséget képesek megvásárolni. Támogatom azt és egyetértek azzal, hogy lehetőség szerint vásároljunk magyar terméket, de irtózom attól, amit a Nemzeti Agrárkamara művelt éppen a mai nap folyamán. Lehet azt kérni élelmiszerüzletektől, lehet velük beszélni, hogy a magyar terméket vásárolják meg akkor, amikor válság van. Hozzáteszem, nemcsak akkor kellene magyar termékeket árusítaniuk, amikor válság van, hanem minden egyes alkalommal, amikor olyan mennyiséget tudnak termelni. De azt nem szabad elfelejteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a fajta magatartás, amivel a Nemzeti Agrárkamara megzsarolja ezeket az élelmiszerláncokat, és azt mondja, hogy majd 15 óra után csak élelmiszert árusítanak… Ez egyébként önmagában egy vallomás, hogy nyilvánvalóan piaci előnyt biztosítanak ezeknek az élelmiszerboltoknak. Az önök dolga, hogy eldöntsék, ezt miért teszik. Azt gondolom azonban, hogy ha tudnák, nyilvánvalóan a magyar vásárlók mindig a legjobb, a legdrágább minőséget vásárolnák, legyen az hazai vagy külföldi. Ha a magyar olyan minőségű, akkor a magyart fogják vásárolni. De értsék meg, hogy vannak olyanok, akik akármennyire szeretnék a magyart megvásárolni, akkor sem fogják tudni, mert drágább, drága. Drágább, mint esetleg az import. Ezt láttuk már a tejnél, ezt láttuk például az epernél, én magam is tapasztaltam. Ez nem jó dolog. Nem jó dolog, mert szeretnénk a magyart venni. Meg kell teremteni annak a módját, hogy a magyar terméknek is olyan legyen az ára. Ehhez sok mindent nyilván az agrárgazdaságon kívül kell megtenni és nem az agrárgazdaságon belül. Hozzáteszem, azért már láttunk erre vonatkozóan lépéseket a magyar kormány részéről, azt hiszem, éppen talán Budai Gyula volt akkor az államtitkár, és a dinnyeügy kapcsán szintén ugyanez a fajta magatartás volt tapasztalható, sőt ott talán még hisztérikusabb is volt a dolog, hogy a magyar dinnyét vásárolják meg, aminek egy jelentős része, pontosan tudjuk, az egyik itt ülő képviselőtársunk termeléséből adódott, állami földterületről közmunkásokkal. Tehát igen jól járt ott a képviselő úr. Egyvalaki nem járt jól a történetben: a magyar vásárló. Tehát azt szeretném mondani, hogy az nagyon fontos és nagyon lényeges, hogy minél több magyar termék legyen a piacon, hogy az legyen minőségi, hogy az legyen megfizethető. Ennek
