Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):
1804 Nem, nincs elég probléma, ezek önöknek, nem tudom, minden feladat… - önöknek itt most az a téma, hogy 20 ezer emberrel a lehető legjobban kiszúrjanak. Itt jön be az a kérdés, amit már többen feltettek előttem, de én magam is fel akarom tenni, hogy mi van e mögött a gondolkodás mögött. Miért most, miért ezek az emberek, miért így, vajon mit mutat ez a történet? Az én álláspontom az, hogy ez egy virtigli politikai ügy, ez egy leszámolás. Ez egy leszámolás, ez egy bosszú, ez egy függővé tétel, és egész egyszerűen arról van szó, hogy amíg ezek az emberek közalkalmazottak, addig érvényesül az a probléma, amit önök utálnak a közalkalmazotti jogviszonnyal és a bértáblával, hogy önök nem tudják kedvükre kirugdosni azokat az embereket, akik nem kormánypártiak, vagy nem kellően kormánypártiak. Nem tudnak a fizetéssel nyomást gyakorolni ezekre az emberekre. Védi őket a közalkalmazotti státusz. Önök egyszerűen eljutottak a kormányzásuk, nem tudom, tizedik évére abba a teljesen paranoid helyzetbe, hogy senkiben és semmiben nem bíznak, és egyáltalán nem hajlandók a valódi közszolgálati eszmének megfelelni vagy azt hagyni működni. Nem értik valószínűleg, hogy ez a közszolgálat miről szól. Egyáltalán nem hisznek abban, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik nem akarnak a munkájuk során politizálni, autonóm módon akarják végezni a munkájukat közszolgaként, és csak azt nézik, ami szakmailag a közérdek szempontjából helyes, ez a belső iránytűjük. Én voltam közszolga, én pontosan tudom, hogy ez hogy működik. Az ember ott nem politizálni akar. Egyszerűen csak el akarja végezni tisztességgel a munkáját, szakmai alázattal, erről is szól az elnevezés is. (22.40) Önök alapvetően sajnos nem ezt az embertípust akarják látni pozícióban, a függőség, a kiszolgáltatottság és a félelemben tartás egy olyan póráz, amelyet önök szeretnek a magyar állampolgárokra rácsatolni, hogy biztosítsák a saját hatalmukat. Nagyon szomorú ez, és ez egy nagyon kínkeserves történet az egész országnak, de az a jó hírem van, hogy az ilyen rendszerek azért sokáig nem szokták húzni. És egyébként erről talán még nem esett szó, de van egy módosítás itt a törvényjavaslatban, ugye, eddig az volt a törvényben, hogy a közművelődési intézmény, idézem: „nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem”. Ez benne volt eddig a törvényben. Na most, ez arra változik, hogy „elkötelezett az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett”. Ez került be a törvénybe. (Néhány kormánypárti képviselő beszélget L. Simon Lászlóval.) Nagyon megtisztelő lenne, ha nem kvaterkáznának itt az államtitkár úr meg a barátai, mert az a helyzet, hogy próbáljuk a munkánkat végezni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Megy a parti, parti van!) Ezt önök nem látják, akik követik a munkánkat, de gyakorlatilag alig van itt egypár fideszes meg KDNP-s, azok is egymással beszélgetnek, engem nagyon megtisztelne, ha figyelnének arra, ami itt történik, és amit megpróbálok elmondani. Szóval, lényeg az, hogy belekerült a törvénybe az, hogy az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett kell elkötelezettnek lenniük ezeknek a dolgozóknak. Márpedig az Alaptörvényről tudjuk, hogy ez egy egypárti alkotmány, kizárólag a Fidesz politikai értékrendjét tükrözi, és vállaltan nem világnézet-semlegesen tekint az államra. Ez egy nagyon fontos csere, mert önök ezzel gyakorlatilag azt mondják, hogy a kulturális dolgozók is egyfajta vallási, politikai világnézet szerint kell hogy végezzék a munkájukat. Ez itt a leláncolásnak egy nagyon markáns példája. És mondjuk, ez ahhoz képest, hogy önök rendszerint és rendszeresen a vallásból csinálnak politikát, és maga Orbán Viktor sem győzi magára ölteni a keresztény államférfi szerepét, gyakorlatilag a benyújtás körülményei azt mutatják, hogy a kereszténységnek a legnagyobb ünnepére is fittyet hánytak. Hiszen pontosan tudjuk azt, hogy nagypénteken, nagycsütörtök este kapták meg az érintettek ezt a törvényjavaslatot, és azt mondták nekik, hogy kedd reggelig, tehát a húsvéthétfőt követő napig legyenek kedvesek, és olvassák el és véleményezzék. Tehát ennyire tartották önök fontosnak ezt a nagyon fontos szakrális ünnepet, hogy gyakorlatilag ezt a húszezer családot úgy, ahogy van, rákényszerítették, meg az összes szakszervezetet is egyébként, hogy ezzel foglalkozzon.
