Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

1786 tisztelem egyébként, és ott sem örülök annak, hogy ez a feltétel -, de ez a javaslat arról szól, hogy ugyanazokat a normákat akarják rájuk is alkalmazni, amiket egyébként olyan kegyetlenül és a

munkásjogokat semmibe véve alkalmaznak a versenyszférában. Ez a javaslat arról szól, hogy

ugyanolyan munkavállaló vagy, ugyanolyan lecserélhető szerszám ebben a világban. De ez

elfogadhatatlan! És legyen világos, ha van nemzeti érdek, akkor az alapvető nemzeti érdek, hogy a

kultúra, az oktatás, a tudomány világa ne ezek szerint az elvek alapján működjön, akkor az alapvető

nemzeti érdek az, hogy ezek autonóm módon és biztonságban tudjanak működni. Ez az, amit ez a

javaslat meggyaláz, tönkretesz és veszélybe sodor. Ön azt mondja, hogy elmennek a versenyszférába, államtitkár úr mondta, hogy elmennek a

versenyszférába a legjobb szakemberek. Ezután még inkább el fognak menni! Az a lényege a

közszolgálati modellnek, hogy egyébként versenyképes fizetést nem mindig tud adni a közszolgálat,

viszont tud adni egy kiszámíthatóságot, biztonságot. Ez nem indok arra és nem mentség arra, hogyha

tönkreteszik a közszféra béreit, félreértés ne essék, de természetesen egy-egy piaci projekt, egy-egy jól futó akár kulturális vállalkozás jobban tud egy időszakban fizetni, de az a modell lényege

mindenütt, hogy a közszolgálat stabil, biztos, kiszámítható életpályát biztosít. Ne haragudjanak, de

azt mondani, hogy a közalkalmazotti státusz nem teremt életpályát! Ez igaz, önmagában nem teremt

életpályát, de hogy a munka törvénykönyve alapján lévő státusznak aztán köze nincs az életpályához,

az biztos. Ott aztán nincsen életpálya, ott egyébként ugyanazok a szabályok vannak, mint a bolti

eladóknál vagy éppen a kalauzoknál a vonaton; ott egyébként nem, mert a MÁV-dolgozók egy kicsit

jobban védettek, szerencsére, még, amíg önök meg nem szüntetik. Szóval, visszatérve erre a dologra, azt szeretném mondani, és azt szeretném nagyon világossá

tenni, hogy önök vagy nem tudják, hogy miről beszélnek, vagy szemenszedett módon hazudnak.

Döntsék el, hogy ebből melyiket vállalják. Legyen világos, a közalkalmazotti bértábla nem azt

jelenti, hogy többet nem lehet fizetni, a közalkalmazotti bértábla nem azt jelenti, hogy évekig nem

kell bért emelni. Épp ellenkezőleg, a közalkalmazotti bértábla, ha jól alkalmaznák, az arról szólna,

hogy van benne egy garantált indexálás, és egyébként arról szólna, hogy az egy minimumot jelent.

Önök azt mondják, hogy kapjanak az intézettől több lehetőséget, hogy elismerjék a többletmunkát?

Az helyes. Akkor adjanak nekik több pénzt! Akkor adjanak olyan bérkeretet nekik, azt a bizonyos normatívát emeljék meg úgy például, amelyik a közszféra intézményeinek egy részére vonatkozik,

hogy abból lehessen differenciálni, de ne lefelé, hanem fölfelé, többletmunkát lehessen elismerni,

mert egyébként az az igazság, önök azt mondják, hogy mert az alkalmatlan dolgozót se lehet kirúgni. Én nem tudom, hogy gondolkoznak önök a kultúra dolgozóiról. Egyébként én nagyon keveset

ismerek közülük, vagy talán egyet sem, akire ez ráillik, de a közalkalmazotti törvény alapján is meg

lehet válni attól, aki nem végzi el a munkáját. (L. Simon László: Csak nagyon nehezen.) Csak nem erről van szó, drága Simon képviselő úr, nem erről van szó! Arról van szó, L. Simon képviselő úr,

hogy az intézményvezető, akit nagyon gyakran már lecseréltek az elmúlt években, az nem tud más

szempontokat érvényesíteni, mint a munkavégzéssel kapcsolatos szempontokat. Azt elhiszem, hogy

van olyan, hogy önnek elmeséli, ez milyen súlyos panaszt okoz, hogy ő egyébként személyes vagy

éppen esetleg politikai ok miatt nem akar együtt dolgozni valakivel. Ez a javaslat többet között a

további politikai tisztogatások előtt is megnyitja a terepet a közszféra területén. A közalkalmazotti törvénynél mégiscsak bizonyítani kellett valamilyen módon a

kötelességszegést, most már nem kell, munka törvénykönyve van, lényegében minden gátlás nélkül

bárkit ki lehet rúgni, akit önök megrendelnek az intézményvezetőktől, és akik erre kaphatóak.

Szerencsére az intézményvezetők nagy többsége nem ilyen, de biztos vannak ilyenek, akik az

államtitkár úrhoz vagy a képviselő úrhoz szaladgálnak feljelenteni a saját kollégáikat és erősebb

eszközöket kérni velük szemben. (L. Simon László: Hogy feljelentik a kollégáikat?! Szégyen!) Összefoglalva tehát azt tudom mondani, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim… (L. Simon László: Szó nincs erről! Ez szégyen! - Nacsa Lőrinc: Szégyen!) Az az intézményvezető, tisztelt

képviselő úr, aki nem képes vezetői eszközökkel a saját intézményét irányítani, hanem állami

hatalmat kér, ahelyett, hogy vezetne, az az intézményvezető, azt kell mondanom, hogy nekem nem