Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
1700 finanszírozandó hoznak létre egy zöldbankot. Ezt Orbán Viktor az elmúlt tíz évben még többször is megígérte, de továbbra sem látjuk ennek a nyomát. Most marad a zöld államkötvény, ami új pénzeket nem von be a rendszerbe, hanem csak a környezettudatos megtakarítóknak lehet valami szépségtapasz, valami jó érzés, hogy hozzájárulhatnak a kormány nagyon-nagyon gyenge és rossz minőségű klímavédelmi programjainak a finanszírozásához. Ugyanígy a zöld közbeszerzési rendszer felállítása is fontos lenne, de a Fidesz erről nem is beszélt. Amikor azt látjuk, hogy több mint 80 milliárdért vásárolnak be személygépjárműveket, robbanómotoros autókat 2019-2020 magasságában, a klímavészhelyzet közepén, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a törekvés legalábbis várat még magára a megvalósulást illetően. Utána lenne egy nagyon komoly szakpolitikai munka, a babramunka, hiszen gyakorlatilag minden közpolitikai szabályozást újra kéne gondolni a klímavészhelyzet, az ökológiai válság megoldása kapcsán, a hulladékgazdálkodástól a közlekedéspolitikán, a víz-, mező- és erdőgazdálkodáson át, a területhasználaton és településfejlesztésen keresztül tulajdonképpen az adórendszerig bezárólag mindent. Sajnos az elmúlt években ha bárhol hozzányúltak a közpolitikai szabályozásokhoz, akkor az sokkal inkább a nem fenntartható irányba vitte el a dolgok állását és menetét. Amikor azt látjuk, hogy mi az, amihez, mondjuk, így járvány idején, veszélyhelyzet idején hozzányúlnak, mi jut eszükbe például a közlekedéssel kapcsolatban, amikor azon gondolkozunk, hogy hogy lehetne tartani az izolációt és hogy lehetne a távolságot biztosítani az amúgy közlekedni vágyó vagy arra rákényszerülő emberek között, akkor a fideszes kormányzatnak az jut eszébe, hogy az autóknak tegyük ingyenessé a parkolást, a párbeszédes Karácsony Gergely főpolgármester vezette Budapestnek pedig az jut eszébe, hogy tegyék gyakorlatilag ingyenessé a közbiciklirendszert, és olyan új bicikliutakat jelöljenek ki, amelyek hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik a városon belüli kerékpáros közlekedést. Látszik a szemléletbeli különbség. Tényleg lehet, hogy ez nem azon múlik, hogy kihirdetik-e a klímavészhelyzetet, mint ahogy Budapest kihirdette, a kormány pedig egyelőre nem hajlandó erre, hanem alapvető hozzáállásbeli különbség van a zölden gondolkodó politikusok - ilyen az ellenzéknek gyakorlatilag már az egésze -, illetve, hát hogy is mondjam, az antizölden vagy nagyon barnán, rozsdásan mozgó agytekervényekkel gondolkodó politikusok a fideszes és KDNP-s képviselők esetében. Olyan adófajtákat kéne bevezetni, úgy kéne átalakítani a közteherviselés rendszerét, hogy az tényleg érvényesítse „a szennyező fizet” elvét. Orbán Viktor csak beszél erről, és olyankor mindig arra gondol, hogy valaki más valamelyik más országban fizessen, de amikor az ő multi barátairól vagy az ő oligarcha barátairól és az általuk fizetendő pluszpénzekről, pluszadókról van szó, akkor valahogy már nem annyira nyitott „a szennyező fizet” elvére. Pedig éppen az lenne az alkalmazkodás gazdasági kikényszerítésének vagy ösztönzésének az egyik kulcsa, ha bevezetnénk a szénadót, vagyis minél több szén-dioxidot állít elő valaki a gazdasági tevékenysége során, annál magasabb adómérték terhelje őt. De ilyen fontos új adónem lehet a kerozinra kivetett jövedéki adó is, hiszen nonszensz az, hogy ami a közúti közlekedésben súlyosan megadóztatott üzemanyag, az a légi közlekedésben, amely sokkal szennyezőbb, jelen pillanatban nincs megadóztatva. S ez a válság, amit a koronavírus okozott, talán azt is segít belátni, hogy nem muszáj nekünk minden második hétvégén más európai városokba repkedni, lehet, hogy érdemesebb előbb felfedezni a szűkebb környezetünket, és csak ritkán és tényleg szükséges esetekben tenni hosszabb utazásokat. Nem kell ennyi repülő, nem kell ennyi elégetett kerozin. Ebbe az irányba tereli a gondolkodásunkat a kerozinadó is. Ha majd visszaáll valamelyest az élet a normális kerékvágásba, akkor sem ugyanoda kell visszatérni, nem gond az, ha a légi közlekedés némileg veszít a jelentőségéből, és ehelyett vasútra vagy egyéb környezetbarát közlekedési módokra tereljük át, szoktatjuk át az embereket, az utazóközönséget. Aztán olyan társadalompolitikai programokat kellene megvalósítani a klímatörvény keretein belül, amelyek érvényesítik a klímaigazságosság szempontjait. Hiszen minden ilyen nagy társadalmi átmenet során a legsérülékenyebb, a legnehezebben élő, a legszegényebb, a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok fognak a legvalószínűbb módon sérülni, ők viselik a válság vagy az átalakulás
