Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1671 meghozatalában, amelyek a későbbiekben cselekvésekké is átalakíthatók, hogy ehhez a földtörténeti léptékű változáshoz legalább alapszinten alkalmazkodni lehessen. Sokan azt mondják, hogy kizárólag az emberi tevékenységnek köszönhető ez a változás. Tudnunk kell, hogy itt csak a léptékben van különbség a korábbi éghajlat-módosulások és a jelenlegi éghajlatváltozás között. De ez nagyon fontos az emberi populációra és az emberi társadalomra való tekintettel, hiszen korábban tízezer évek kellett hogy elteljenek annak érdekében vagy a természet működési rendjében, hogy 2-3-4 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésre sor kerüljön. És ez a hosszú időperiódus lehetőséget biztosított az akkori élővilág számára, a különböző fajok számára, hogy többé-kevésbé alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez, és az alkalmazkodóképességüknek köszönhetően megmaradjanak vagy éppen globálisan elpusztuljanak. Szoktuk ezt a mi szakmai környezetünkben úgy is megfogalmazni, hogy a kevésbé alkalmazkodóképesekből teremtődtek meg azok a fosszilis készletek, amelyeket az elmúlt 150-200 esztendőben az iparosodás utáni társadalmi és gazdasági keretrendszer elhasznált, ami jelentős mértékben hozzájárult azokhoz a kedvezőtlen változásokhoz, amelyeknek jelenleg nemcsak tanúi, hanem elszenvedői vagyunk. Tehát egy olyan természetes folyamattal állunk szemben, amelyre mi, az emberi populáció a saját magatartásunkkal, a természeti környezetből történő, szinte teljes egészében megvalósuló kiszakítottságunkkal hozzájárultunk. Az emberi tevékenység nélkül ilyen mértékű éghajlatmódosulásra és felmelegedésre nem lett volna lehetőség, nem következett volna be. Ez egy nagyon fontos alapvetés, amit mindannyiunknak látni kell, és a különböző tudományágakban és a különböző hitvilágokban élők, akár kutatói tevékenységet folytatók, fizikusok vagy éppen biológusok, ökológusok, földtörténettel foglalkozók közötti viták egységes platformra történő hozatala szempontjából is egy lényeges alapvetés, hogy az éghajlat-módosulás egy természetes folyamat, amelyet az emberi tevékenység jelentős mértékben felgyorsított. Látnunk kell, hogy a korábbi földtörténeti időszakokban sem sikerült minden fajnak az alkalmazkodás, akkor sem, ha tízezer éve volt erre. Most, úgy tűnik, évtizedeink vannak arra, hogy alkalmazkodjunk, és nem azt mondom, hogy megfordítsuk ezt a tendenciát, de legalább lassítsunk ennek a földtörténeti léptékű változásnak a mértékén annak érdekében, hogy nemzedékeken keresztül átívelő életmódváltozásból fakadó gazdaság- és társadalomszervezéssel vissza lehessen térni abba a mederbe, amely lehetőséget biztosít a normális, minőségi és alapvető - azt mondhatjuk -, emberi jóléti szolgáltatásokat nyújtó természeti, társadalmi és gazdasági berendezkedésre. A természeti rendszer, maga a természetierőforrás-rendszer egységes egészet alkot, annak mi egy töredékrészét lakjuk be és tartjuk az irányításunk alatt, legalábbis ebben hiszünk mi, emberek, az emberek közössége, de mi csak egy alrendszere vagyunk ennek a természetierőforrás-rendszernek, és ezen alrendszeren belül is csak egy alrendszerecske az a gazdaság, amely alapvetően határozza meg mindannyiunknak a létfeltételeit, gondolkodását, értékrendjének az alakulását. A gazdaság alapvetően a reális emberi igények kielégítését kellene hogy szolgálja. Ma azt látjuk, hogy nem a gazdaság van az emberért, hanem leginkább az ember van a gazdaságért. Ahogy azt Lányi András barátom szokta mondani: a legnagyobb problémánk az, hogy összetévesztettük a mennyiséget a minőséggel. Tehát csak mennyiségi növekedésben gondolkodunk, a fejlődés az, ha valami növekszik, gyarapszik, nagyobb lesz, és azt nem tartjuk értéknek, ha valami tartalmasabb lesz, szebb lesz, esztétikusabb lesz, vagy éppen erkölcsi oldalról nézve sokkal erőteljesebb, az emberi bizalom, együttműködés és szolidaritás szempontjából sokkal, de sokkal hasznosabb lesz, mint maga a gazdasági növekedés. (12.20) Ez nagyon lényeges dolog, mert ez rámutat arra, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben csak akkor lehet hatékony fellépés a klímaváltozás mértékének lassítása érdekében és a kedvezőtlen hatásokhoz történő alkalmazkodás érdekében, hogyha ezen a keretrendszeren tudunk változtatni. Ha rögzítenünk kellene, hogy mi az a három dolog, ami jelentős mértékben megváltozott az elmúlt 80100 esztendőben, az az, hogy a tudomány ismeretté silányult, a cselekvőképességünk technológiai
