Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A Schengeni Információs Rendszer keretében történő információcserével összefüggő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1653 ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, és köszönöm a megértését is. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Varga-Damm képviselő asszony, a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónoka. Parancsoljon, öné a szó. DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Megkocogtatja a mikrofont.) Működik? (Dr. Keresztes László Lóránt: Igen.) Köszönöm. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/10093. számú törvényjavaslat célja a schengeni információs rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatról szóló 2018. november 28-án elfogadott 1860. számú európai parlamenti és tanácsi rendelet hazai szabályozásba ültetése. Ez a rendelet számtalan korábbi rendeletet, illetve tanácsi határozatot módosított, egyrészről az új migrációs kihívások okozta problémák feloldására, a gyakorlatban megvalósult korábbi határozatok és rendeletek hiányos szabályozásai miatti nehézségek leküzdésére. Egyúttal természetesen, miután a terrorizmus a világban az utóbbi években már némileg csökkent, de azok a gócok, amelyekben ezek kialakultak, nem számolódtak fel, ezért némileg a terrorizmus nemzetközi leküzdésére szolgáló schengeni szabályok módosítására is sor kerül. E törvényjavaslat egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánja tenni a szabályokat, amelyek a gyakorlati használat során problémát jelentettek, és a schengeni információs rendszerrel kapcsolatos általános szabályokat és figyelmeztető jelzéseket és egyéb adatok kezelésével kapcsolatos feladatokat határoz meg, illetőleg adatvédelmi és garanciális szabályokat vezet be. E törvény 74 paragrafusból áll és 11 törvényt módosít, amelyek a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról, a rendőrségről, a nemzetbiztonsági szolgálatokról, a külföldre utazásról, a közúti közlekedés nyilvántartásáról, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szólnak, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, a schengeni információs rendszerről szóló 2012. évi CLXXXI. törvény módosításáról, a körözési nyilvántartási rendszerről, illetve a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról. (10.50) Ha megengedik, azért pár szó erejéig emlékezzünk vissza a schengeni rendszerre. A schengeni egyezmény az Európai Unió 1. és 3. pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelentette. Az egyezménynek nem minden európai unióbeli ország tagja, 22 ország alkalmazza, alkalmazza továbbá négy nem EU-tagország, és öt EU-tagország pedig nem alkalmazza ezt. A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én került sor az Európai Gazdasági Közösség akkori öt tagja, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság részéről a megállapodás aláírására a Princesse Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén, ami azt jelentette, hogy ezen országok között a közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatosan szűnt meg. Ez még nem egyszerűsítette a határátlépés lehetőségeit, de már kilátásba helyezte, hogy az országok között lebontják a határokat. A megállapodást 1990. június 19-én bővítették ki az úgynevezett schengeni végrehajtási egyezménnyel, amely meghatározta a megállapodás megvalósításának folyamatát, és egyúttal életképessé tette azt. A személyforgalmat a belső országhatárokon történő ellenőrzés megszüntetésével folyamatosan erősítették, és a részes államok a külső határellenőrzésükre koncentrálhattak. A megállapodás és az egyezmény végül teljes mértékben 1995-ben lépett hatályba, az öt alapítóhoz csatlakozott Spanyolország, Portugália és később pedig természetesen más tagállamok is. A schengeni megállapodást és a schengeni vívmányokat az amszterdami szerződés bontotta ki teljes mértékben, és 1997. október 2-án 1999. május 1-jei hatálybalépéssel az amszterdami szerződés teljes mértékben átrendezte az Európai Unión belüli bel- és igazságügyi együttműködést. Így ez a maastrichti szerződés 3. pillérének egyik része lett, és a kilenc témakörből a külső határok átlépésével, a bevándorlással, a menedékjoggal és a polgári jogi, valamint vámegyüttműködéssel és a
