Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
1477 abban az esetben, ha 24 órán belül bizalmatlansági indítvánnyal a kormányt meg nem buktatják. Romániában és Csehországban időbeli korlátok nélküli intézkedéseket fogadtak el. Németországban 2000 óta van hatályban olyan törvény, amely rendeletek formájában is feljogosítja a kormányt intézkedésekre. Az Egyesült Királyságban két évre hatályos törvényt fogadtak el első körben, fél évre hatályos intézkedésekkel. Svájcban is jogászok között hatalmas vita dúl, hogy a központi kormányzat és a kantonok mit tehetnek meg és mit nem, és hogyan léphet át a kormányzat az ottani helyi igazgatási részeken; és tudjuk, hogy Olaszországban, Észtországban, Szlovákiában és Szlovéniában pedig a veszélyhelyzetet a kormány rendelhette el, sőt Olaszországban önmagát kétszer már meg is hosszabbíthatta. Láthattuk, hogy ezekben az országokban is tehát vannak rendkívüli intézkedések. A különbség egy: azokból az országokból az ellenzék nem futott nemzetközi pódiumokra, nem futott nemzetközi szervezetekhez, nem futott külföldi újságírókhoz, hogy valótlan vádakkal próbálja saját országát lejáratni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Sajnos Magyarországon a magyar ellenzék ezt tette. Láthatóan viták minden országban vannak, de csak Magyarországon van olyan ellenzék, amely a viták után hazugságokkal külföldre rohangál. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. (Ungár Péter: Keményen!) SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Először is engedjék meg, hogy kifejezzem a kormány köszönetét mindazon magyar embereknek, akik a hétvégén a mindenfajta csábítás ellenére is tiszteletben tartották a kijárási korlátozásokat, és ezzel személyes áldozatot is vállalva segítettek abban, hogy Magyarországon a vírus terjedésének sebességét csökkenteni lehessen. Nyilvánvalóan nem így képzeltük el a húsvétot, nem is így képzeljük el a jövőre nézvést sem, de azt gondolom, hogy ha most összefogunk, és hátat a hátnak, vállat a vállnak vetjük, akkor hamarabb túl lehetünk ezen az egész rendkívüli kihíváson, mint hogyha ezeket a személyes áldozatvállalásokat nem tennénk meg. Ha megengedi, tisztelt képviselőtársam, akkor néhány gondolatára szeretnék reagálni a felszólalásának. Először is egyetértek azzal, hogy amikor majd ezen az egész válságon túl leszünk, akkor annak a politikai konzekvenciáit a külpolitikára, a globális politikára nézvést is le kell vonnunk. Azt gondolom, hogy annyit már most is mindenfajta nagyobb kockázat nélkül kijelenthetünk, hogy azok az országok jártak, járnak jobban, akik kiegyensúlyozott külpolitikát és kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát folytatnak. Hiszen láthatjuk, hogy az egész nyugati világ ott sorakozik Keleten, minden nyugat-európai és amerikai cég és kormány ott áll sorban, alapvetően Kínában azért, hogy a védekezéshez szükséges alapvető eszközöket be tudják szerezni. Ezért a 2010-ben megkezdett keleti nyitást bár nagyon sokan és nagyon sokat kritizálták az elmúlt években, ha valamikor, akkor most világosan látszik, hogy ennek a politikának igenis volt és van is értelme. Természetesen ezt a következtetést le lehetett már vonni korábban is, például tavaly, amikor kiderült, hogy a Magyarországra irányuló rekordmennyiségű beruházásnak a 47 százaléka Koreából érkezett, és több mint 50 százaléka összességében Keletről. És ha megnézzük azt, hogy hogyan alakul a globális beruházások aránya, vagy hogyan alakult a járvány előtt, akkor azt láthattuk, hogy most már a világon a végrehajtott beruházásoknak mintegy 58 százalékát finanszírozták keleti tőkéből. Tizenöt évvel ezelőtt ez az arány 17 százalék volt, tehát jól látszik a világgazdasági és a világpolitikai folyamatok átalakulása. Azt látni kell, hogy a változások tempóját ma már legalább annyira diktálják Keletről, mint Nyugatról.
