Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. április 8. szerda - 118. szám - A Marek József Alapítványról, a Marek József Alapítvány és az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat; Az Universitas Miskolcinensis Alapítványról, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány és a Miskolci Egy... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

1447 akkor nem a fenntartásról kell lemondania az államnak, hanem vissza kell adnia az autonómiát az

egyetemeknek, és forrást kell nekik adni, pénzt kell nekik adni hozzá. Összefoglalva: ebben a részben azt szeretném tehát elmondani, hogy szerintünk jó az, hogy a

kormány lazítani akarja az egyetemi működésnek a kereteit, az állami meghatározottságát, jó az, hogy rugalmasabbá akarja tenni, jó az, hogy szeretne több gazdasági lehetőséget és önállóságot adni

az egyetemnek, de nem jó az eszköz, az eszköz viszont rendkívüli módon elhibázott, mert nem azt

csinálja valójában, hogy nagyobb önállóságot ad, hanem azt csinálja, hogy szűkíti az önállóságot,

mert létrehoz egy kuratóriumot, amely most már az egyébként az állami szervekre vonatkozó

szabályok nélkül és korlátozások és felelősség nélkül tud döntéseket hozni, ugyanakkor meg az állam

nevezi ki - na, hát ez a lehető legrosszabb! A hatalom a miniszteré, de a felelősség nem az övé. Majd amikor itt interpelláljuk a miniszter urat, bár persze Rétvári államtitkár úr fog válaszolni, és

arról fog beszélni, hogy mi volt 2010 előtt, de ha akarna válaszolni… (Nacsa Lőrinc: Az egy másik

minisztérium!) Bocsánat, az egy másik minisztérium, bocsánat, akkor nem Rétvári, hanem Schanda

Tamás államtitkár úr - bocsánat, összekevertem, én is elfelejtettem, annyit szerveztek már át, hogy én

is elvesztettem a fonalat -, szóval, Schanda Tamás államtitkár úr persze majd arról fog beszélni, hogy

2010 előtt mindenki meghalt, és egyébként a fű sem nőtt Magyarországon, de ha véletlenül

válaszolna a kérdésre, akkor könnyedén azt mondaná, hogy nem ő döntötte el, hát, kuratórium van, a

kuratórium így döntött. Az állam tehát lerázza magáról a felelősséget, ugyanakkor nem adja oda az önállóságot az

egyetemnek, hanem beiktat egy politikailag kinevezett testületet, amely egyébként adott esetben

elvégzi a piszkos munkát, hogyha erre van megrendelés. Ezt nem lehet támogatni, ezzel nem lehet

egyetérteni, véleményünk szerint ez komoly kockázatot jelent a felsőoktatás működésében, nem

használ a minőségnek, és nem használ a hallgatók érdekeinek. Az agrár-felsőoktatást már eléggé kiveséztük, és csak csöndes megjegyzésként szeretnék két

dolgot mondani. Természetesen mindannyian el fogunk tudni mondani nagyszerű, kiváló tudósokat

és egyetemi embereket, akik ezt vagy azt az elképzelést támogatják az agrár-felsőoktatásban.

Nyilván minden egyetemi vezetés szereti, hogyha nő az ő intézménye, nyilván sok támogatója van

annak, hogy a Szent István Egyetem most egy nagy intézménnyé nőjön, amely ha nem is Battonyától

Nemesmedvesig, de Gödöllőtől Kaposvárig és Keszthelyig, bocsánat, Gyöngyöstől Keszthelyig és

Kaposvárig tart. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen kérdésekben nem lehet annak

alapján dönteni, hogy egyébként az egyik egyetemi vezetés azt mondja, hogy sokkal jobb lenne

önállónak lenni, a másik azt mondja, hogy sokkal jobb lenne egyben lenni. Nem állítom, hogy ebből a szempontból a korábbi döntések kifogástalanok lettek volna, ebből a

szempontból, őszintén szólva, majdnem azt mondhatom, hogy nem akarom itt felsőoktatástörténettel szórakoztatni a tisztelt Házat. Maradjunk annyiban, hogy már a ’70-es években is sok baj

volt a felsőoktatási integrációs és szétválasztási döntések meghozatalával, és ez az elmúlt mintegy

ötven évben sem változott semmit, akármilyen színű kormányok vannak. (18.50) De mégiscsak az a helyzet, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nem látjuk azokat a világos

modelleket, azt az egyértelmű működésmódot, azokat a tanulmányokat, azokat az egyeztetéseket,

amik azt mondták volna, hogy ez a modell az - az világos, hogy valahol a Szent István Egyetem

környékén lehet új centrumot csinálni, ebben szerintem nincs is vita, de például egy másik lehetséges

modell lett volna az -, amelyik engedi a Szent István Egyetemet önmagában, a jelenlegi keretek

között jelentős mértékben fejlődni. Akár ott is megfontolandó valamifajta piaci működésre való

átállás, és hagyta volna egyébként a jelenlegi formájában a most hozzácsatolandó intézményeket is.

Elképzelhető lett volna még sok minden más is, itt tényleg nem akarok belemenni, akik ennek a

történetét ismerik, tudják, hogy gyakorlatilag minden évre jutott három olyan koncepció, ami

összevonta és szétszedte volna ezeket az intézményeket, de ez nem dőlhet el azon az alapon, hogy

kinek van erősebb lobbiereje a kormánynál.