Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A Marek József Alapítványról, a Marek József Alapítvány és az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat; Az Universitas Miskolcinensis Alapítványról, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány és a Miskolci Egy... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1445 vagy diplomagyárként működjenek ezek az intézmények, hanem ahol vannak, vegyenek részt a helyi közösségek életében. Itt szóba került Sopron, Kaposvár és több település. Ezek az intézmények részt vesznek a helyi közösség életében, és a kiművelt emberfők, a polgárság megerősödésének központjai tudnak lenni ezekben a régiókban, ezekben a térségekben. Így azt gondolom, hogy a mostani modellváltás hasznos és eredményes modellváltás lehet, rákényszeríti a piaci szereplőkkel való együttműködésre is az egyetemeket, bevezet egy új rendszert, ami által hatékonyabban és eredményesebben tudnak működni. A Corvinustól bár eltérő, de nyomokban nyilvánvalóan hasonlóságot tartalmazó modell eredményes tud lenni. Nemzetközi előrelépést is várunk ettől az átalakítástól. A több nemzetközi partnerséget, akár vendégoktatókat, a cserediákok kapcsolatainak a kiterjesztését és a vállalati kapcsolatokat emelném még ki ebből. A KDNP-frakció támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, jegyző úrnak. ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Most tulajdonképpen egy ismétlő vitában vagyunk, hiszen ezek a javaslatok összefüggenek a felsőoktatási törvény korábban tárgyalt módosításával is. Talán szerencsésebb is lett volna - de ezt nem mi döntöttük el -, ha egyben tárgyaltuk volna az egyes intézményekre vonatkozó és az általános szabályokat. (18.40) Hadd kezdjem az ütemezéssel! Azért mégiscsak, egyrészt hogyha a magyar felsőoktatás az a mosoly országa lenne, amelyről itt Nacsa képviselő úr olyan lelkesen beszélt, és olyan nagyszerű lenne a helyzet, akkor minden valószínűség szerint nem többedik miniszter lenne felelős a felsőoktatásért többedik irányítási struktúrában, akkor nem a megszámolhatatlan sokadik modellről, koncepcióról és törvényjavaslatról tárgyalnánk itt a tíz év alatt, akkor nem kellene megváltoztatni korábban hozott döntéseket, és csöndben mondom: hogyha így lenne, akkor nem most, a koronavírus-járvány idején tárgyalnánk ezt a törvényjavaslatot, ráadásul utolsó napirendi pontként ebben a kellemes késő délutáni vagy esti órában. (Dr. Brenner Koloman: Inkább esti!) Ismerjük ebből a szempontból az önök politikai érzékét, nyilván azért hozták ezt most be, mert én értem, amit az államtitkár úr mond, hogy itt van egy régóta zajló munka, de legyünk őszinték, be lehetett volna hozni ezt a javaslatot rögtön a parlamenti ülésszak elején is, és nyilván lehetett volna vele várni addig, amíg véget ér a járvány, és egy érdemi társadalmi vita és a mostaninál talán színesebb politikai vita jöhetett volna össze. De hát értem, csak nem értek vele egyet, hogy az a szándék, hogy lehetőleg sutyiban el lehessen fogadni ezt a törvényjavaslatot, akkor, amikor az országot az foglalkoztatja, hogy húsvétkor hova lehet elmenni, és hova nem lehet elmenni, vagy azon aggódik, hogy hány megbetegedés és hány áldozat lesz még, akkor nyilván könnyebb olyan törvényjavaslatokat a parlament elé hozni, amelyek - hogy mondjam finoman? - nem élveznek széles körű támogatást és lelkesedést, és amelyiknek az alapvető kérdésére, azt kell mondanom, itt a parlamenti vitában sem sikerült választ adni. Merthogy értem én, amit mondanak, és ne legyen félreértés, én húsz éve is azt mondtam, meg most is azt mondom, hogy ha azt akarjuk, hogy rugalmasabb legyen a felsőoktatási rendszer, nagyon helyes; ha azt akarjuk, hogy kevesebb állami szabályozó legyen, amelyik gúzsba köti az egyetemek autonómiáját, nagyon helyes. Ha azt akarjuk, hogy lehetőséget kapjanak az egyetemek arra, hogy gazdálkodjanak a vagyonukkal, nagyon helyes; hogyha azt akarják, hogy az egyetemek jobban együtt tudjanak működni az üzleti szférával és - én hozzáteszem, bár erről most pont Nacsa képviselő úr beszélt, és ezzel egyetértek - akár a környező társadalommal ennek meglegyenek a jogi formái és lehetőségei is, azt mondom, hogy nagyon helyes, hozzáteszem: mi akkor is ezt mondtuk, amikor önök előtt ez még szitokszónak számított, és a felsőoktatás tönkretételének tekintettek minden ilyen típusú intézkedést. De ehhez nem kell privatizálni az egyetemeket.
