Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztéséről, kivitelezéséről és finanszírozásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (független):
1376 2010-ben szembesülni kellett, de én azt gondolom, hogy ki kell használnunk Magyarország földrajzi helyzetét. Stummer János vádaskodására csak annyit szeretnék mondani, hogy megértem, hogy önök feszültek, megértem, hogy önök idegesek, önök elmulasztották azt a lehetőséget, hogy szavazatukkal részt vegyenek a koronavírus elleni védekezésben, önök elmulasztották azt a lehetőséget, hogy gombot nyomjanak a magyar emberek egészségének védelmében, ezért most feszültek, ezért most vádaskodnak. Tegyék most félre, mi is szívesen leplet borítunk rá, és működjünk együtt, kezdjünk el végre értelmes vitát, és az önök vádaskodásait természetesen kénytelenek vagyunk visszautasítani. Olvassák el a törvényt, és gondolkodjanak egy kicsit abban a szegmensben is, hogy itt nem a következő egy évről van szó, nem a következő két évről van szó, a következő 10-20 évről van szó, hogy Magyarország a földrajzi helyzetét kihasználva egy ellátási láncban egy központ, egy elosztó láncolat lehessen. Ehhez nyilvánvalóan nélkülözhetetlen ez a beruházás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úr következik, független. Parancsoljon! VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen állás szerint ’22-ben már a civil életben, az üzleti szférában fogom folytatni, nem köt a pártfegyelem, nem köt a frakciófegyelem, jobboldali, nemzeti hovatartozását felvállaló és a nemzeti érdekeket mindig radikálisan képviselő képviselőként tudom elmondani a véleményemet. Először is, politikai hibának tartom a kormány részéről pont most behozni ide ezt a javaslatot. Kína témája jelenleg vörös posztó a politikában, és ezzel nemcsak a kínai pártállam színére utalok, hölgyeim és uraim, hanem arra is, hogy teljesen máshogy állnak hozzá a nyugati erős államok vezetői jelenleg Kínához és annak világhatalmi szerepéhez, mint ahogy egyébként a magyar kormány teszi. Értem, amikor arról beszél államtitkár úr, arról beszélnek a képviselők, hogy Kína segítséget nyújt Magyarországnak, jelenleg ezért legyünk neki hálásak. Megjegyzem, ez a segítség pénzért érkezik, jelentős felárral, és a kínaiak semmit nem adnak ingyen. Ennek is megvan az ára, lehet, hogy éppen ezzel a vasútszerződéssel és sok egyébbel fizetjük meg ennek az árát. Hadd vonjak egy párhuzamot, hölgyeim és uraim, a mostani vasúti beruházás is egy korábban tervezett, egyelőre legalábbis elmaradt vasúti beruházás között! Talán még néhány olyan ember, aki foglalkozik közlekedéspolitikával vagy tágabban gazdaságpolitikával, emlékszik a V0-ás vasúti körgyűrűnek a felvetődő ötletére. Arra a régi tervre, amivel kacérkodott a magyar politika, különösen a 2010 utáni Orbán-kormány, akkor, amikor felvetődött az, hogy Budapestet a kelet-nyugati irányú forgalommal délről el kellene kerülni, mert, idézem a hivatalos indoklást, gyakorlatilag ugyanaz a süketelés ment, már elnézést a kifejezésért, mint ami most folyik: „Budapesten a Ferencvárosi teherpályaudvarnak az átengedő kapacitása kevés a vasúti áruforgalomhoz”. Hát, én döbbenten álltam, amikor olvastam ezeket a szakmainak nevezett anyagokat, a rendszerváltás előtti időszakban ugyanis több mint százmillió tonna volt a vasúti áruforgalom, akkor érdekes módon ezt át lehetett engedni Budapesten, később pedig egy minden szempontból elfogadhatatlan indoklással megpróbálták megmagyarázni, hogy miért van szükség a V0-ás vasúti körgyűrűre. És most kísértetiesen ugyanazt a kört futjuk, csak most már a V0-ás vasúti körgyűrűről letettek, most a kínaiak számára szeretnénk építeni egy új vasutat rengeteg pénzért. Hadd ajánljak a fideszes, elsősorban a kormánypárti képviselők részére egy új nézőpontot! Nem az történik-e ezzel a vasúti építkezéssel, mint ami egyébként a többi vasúti és autópálya-építéssel történt Magyarországon? Kicsit hasonló ugyanis, hölgyeim és uraim, jelenleg periférián lévő országként a helyzetünk, mint amilyen például az angolok által gyarmatosított Indiáé volt. Amikor az angolok elkezdtek utakat építeni Indiában, akkor nem az az emberbaráti sajnálat vezette őket, hogy szegény indiaiak ne járjanak sárban, hanem az vezette őket, hogy hogyan lehet a gyarmaton