Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztéséről, kivitelezéséről és finanszírozásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. SZÉL BERNADETT (független):
1356 anyaghoz, behozták ide, hogy minden titkos, megszavazták, aztán mehettek tovább. De attól még mi pontosan tudjuk, hogy Paks II. pont egy ilyen beruházás, soha nem fogja megérni a magyar embereknek. Soha! Ez se fogja megérni. 4 milliárd, komolyan mondom, egy kilométerre számítva? Hát, viccelnek önök? Komolyan! Teljesen elszálltak. Egyébként nagyjából ezt a korrupciós témát gyakorlatilag az elmúlt - nem tudom - tíz évben, most már lassan tíz év, szinte bármelyik ilyen beruházásnál elmondhattuk volna. De van egy pikantériája ennek az egész történetnek, mégpedig az időzítés. Most, amikor gyakorlatilag egész Európában újrakalkulálják a Kínához fűződő kapcsolatot, rövidíteni próbálják az ellátási láncokat, próbálják hazahozni az Ázsiába telepített termelést, ez a vasút minden szempontból indokolatlan; azonnal le kell állítani, merthogy pontosan itt van a rákfenéje ennek az egész történetnek, hogy egy olyan krízisben vagyunk, aminek a gazdasági következménye pontosan egy olyan gondolkodást tesz szükségessé, ami a belföldi tőkeképző képesség megerősítését kell hogy célozza. Önök most már viccet csináltak itt abból a szóból, hogy „nemzeti”, mert most már minden elé, ami korrupciós, elé teszik, hogy „nemzeti”, hogy így nyomják le a saját szavazóik torkán. De én komolyan gondolom azt, hogy valami legyen lokális és legyen nemzeti, hogy legyen nekünk értékteremtő lehetőségünk itthon akkor, amikor máshol elakadtak a csatornák, és nem tudunk kapcsolatot teremteni. Tudják, egyszerűen tényleg arról van szó, hogy még most is Kína felé húznak. Szijjártó Pétert hallgattam tegnap, azt mondta - idézem -, hogy egész Európa sorban áll az egészségügyi védekezéshez szükséges eszközökért, köztük a demokráciáért aggódó országok is; lehet, hogy a koronavírus elteltével a keleti kapcsolatokra vonatkozó politikát át kell gondolni. Hát, ebben valóban igaza van, át kell gondolni, de nem úgy, ahogy a miniszter gondolja. Ugyanis a járvány a Kínaközpontú globális gazdasági berendezkedés teljes sérülékenységére mutatott rá, és ezért mondtam én az előbb azt, hogy egy ilyen helyzetben, ha kiutat keresünk a válságból, és egy kicsit azon gondolkodunk, hogy mit hibáztunk el, hogy most ilyen helyzetben vagyunk, és mit kellene máshogy csinálni, akkor pont azt, amit mondtam: a belföldi tőkeképző képességet kellene erősíteni, nem messziről idehozni folyamatosan árukat, elsorvasztva a magyar gazdaságot, a magyar termelőket, hanem megtanulni értékelni azt, ami a miénk. Tíz éve erre vártunk önöknél. Önöknek még volt olyan agrárállamtitkára, Ángyán tanár úr, aki letett egy olyan mezőgazdasági stratégiát, amire azt mondtam, hogy ez rendkívül jó. Ángyán professzor nincsen már. Meg lehet nézni, hogy néz ki most a hipermarketeknek az összes zöldség- és gyümölcspolca. Kinevettek engem, amikor a miniszternek idetettem az asztalára egy kosárba, hogy milyen áruk vannak benne: csupa külföldi áru volt. Szóval, lehet erről prédikálni, hogy önök nemzetit akarnak, s a többi, s a többi (Nacsa Lőrinc közbeszól.), de gyakorlatilag önök tíz éve nem tudták megvalósítani azt az ígéretüket, hogy a belföldi élelmiszert, a belföldi termelést és a belföldi munkaerőt megbecsüljük. Hát, nézzék meg, hogy hány magyar ember ment külföldre! Szóval önöknek most már egyre kevesebb erkölcsi lehetősége van arról szónokolni itt a magyar parlamentben, hogy önök megbecsülik ezt az országot. Kínát becsülik meg. Hát, itt van ez a törvényjavaslat! Mivelünk akarnak kilométerenként 4 milliárdot fizettetni azért, hogy a kommunista párt, a kínai kommunista párt kedvesen nézzen önökre. Erről van szó. Fiatal demokratákként indultak, és most eljutottak odáig, hogy gyakorlatilag a kommunista Kínának mondanak köszönetet, szapulják az európai szövetségeseket, ahol tudják, és gyakorlatilag ez a teljes szégyen, merthogy a diktatórikus módszerekbe nagyon sok minden beletartozik, és amikor Kínát nézzük, akkor ezekről is beszélni kell. Beszélni kell a tények elhallgatásáról, a tények meghamisításáról. Beszélni kell azokról az emberi jogi ügyekről, amelyek ott mennek az ujgurokkal és a tibetiekkel kapcsolatban, amit közönyösen néznek, és nem szólalnak meg ezzel kapcsolatban. És, igen, beszélni kell arról a rendkívül kínos gazdasági függésről is, amibe Magyarország a kommunista Kínával szemben került. És tényleg, ha az egész járványból annyit tanultak volna, hogy ezt a fajta gazdasági berendezkedést újra kell gondolni, és át kell rendezni, egy kicsit együtt kell gondolkodni azokkal az önök által lenézett európai demokráciákkal, amelyek már eljutottak idáig a gondolkodásban, akkor már megtették volna az első lépést, hogy levonják a járvány tanulságait,
