Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 20. csütörtök - 106. szám - Az ülés napirendjének elfogadása - A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
133 De ha jóindulatúak vagyunk, és azt mondjuk, hogy ez egy törvény, akkor ezzel viszont szembemennek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, aki nem oly rég megerősítette a konzultációalapú kormányzást, mert itt konkrétan ezzel a törvényjavaslattal egy megelőlegezett konzultáció várható eredményének a törvénybe iktatása történik meg. Úgyhogy ezt sem nagyon lehet érteni. Nacsa képviselő úr nincs jelen a teremben. Ő utalt arra, hogy miért fáj az ellenzéknek az, ha megkérdezik a magyar embereket fontos kérdésekről. Úgy gondolom, hogy ez egy elég durva csúsztatás volt. Rengeteg kérdésben próbáltunk mi is odáig eljutni, hogy megkérdezzük a magyar embereket, és mi fontosnak tartanánk, hogy olyan, mindannyiunk jövőjét, generációk jövőjét meghatározó kérdésekről, mint mondjuk, a paksi bővítés vagy éppen a kínai érdekeket kiszolgáló Budapest-Belgrád vasútvonal 1000 milliárdos projektről miért nem kérdezték meg az embereket. Mi jónak tartjuk, ha valóban meghatározó, fontos kérdésekről megkérdezik az embereket, de itt nagyon komoly ellentmondást érzékelünk. Viszont lenne egy konkrét kérdésem is a miniszter asszonyhoz. A helyzet ismert mindannyiunk számára: most egy rendkívüli, nem oly rég összehívott parlamenti ülésnapon vagyunk. Miért vártak erre eddig? Tehát ez a probléma ismert volt. Az elmúlt négy évben miért nem oldották meg ezt a problémát? Amint látták, hogy ez egy olyan nem támogatott, nem kellemes vagy nem támogatható politikai helyzet kialakulásához járul hozzá, akkor miért nem léptek eddig ebben az ügyben? Miért nem léptek abban az ügyben - ezzel is foglalkozik ez a jogszabály, nevezzük törvénynek - , hogy a bűncselekmények áldozatainak eddig is lehetett volna több költségvetési forrást biztosítani, ez teljesen világos. És akkor itt az egyik legfontosabb kérdés, amit már nagyon sok ellenzéki képviselőtársam felvetett, hogy itt megfogalmazódott az a szándék rendkívül szűkös határidővel, hogy a törvényes helyzetet érvényesítsék, magyarul 100 százalékra lenyomják a kihasználtságot. Itt erőteljesen tiltakozott a miniszter asszony is, amikor a rabok tömeges szabadon engedéséről tettek föl kérdéseket képviselőtársaim. Akkor kérem miniszter asszonyt vagy államtitkár urat vagy bármely kormánypárti képviselőt, hogy mondja el pontosan a magyar emberek számára, nekünk, magyar embereknek, hogy hogyan kívánják pontosan ezt a helyzetet megoldani. Többször felmerült már, hogy önök beharangoztak börtönépítéseket, amiből tulajdonképpen semmi nem lett. 2015-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki azt, hogy a túlzsúfoltság tömeges és rendszerszintű problémát jelent, és erre készült egy bizonyos akcióterv. 2017-ben Orbán Viktor nyolc új börtön megépítését vetítette előre, 2019-ben pedig Pintér Sándor belügyminiszter úr már csak öt börtönről beszélt, de hát ezek sem valósultak meg. Hogy ennek pontosan mi az oka? Olvashatunk különböző itt is fölmerült problémákat, hogy nem sikerült a közbeszerzéseket úgy lebonyolítani, hogy azok reális ajánlati árral fussanak végig. Azt gondolom, hogy itt egyébként fölmerül az előkészítő felelőssége, és nyilván megfelelő költségvetéssel, megfelelő előkészítéssel ilyen problémának sem kellett volna felmerülni. Tehát én nagyon-nagyon szeretnék egy világos választ, és szerintem minden magyar ember számára megnyugtató lenne, ha elmondaná a miniszter asszony, hogy pontosan hogyan kívánják azt a helyzetet megteremteni, tényleg nagyon-nagyon szűkös idő leforgása alatt, ha az elmúlt években nem tudták megoldani, hogy 100 százalék legyen a kihasználtság; tehát erre szeretne szerintem mindenki - és joggal várja mindenki a világos állásfoglalást, hogy hogy történhet meg. Egy dologról szeretnék még nagyon röviden beszélni, amiről sajnos nem nagyon esett szó ebben a vitában, és nem foglalkozik vele a törvényjavaslat sem, hogy magának a büntetés-végrehajtásnak is nagyon fontos célja az, hogy az onnét kikerülő egykori elítéltek vissza tudjanak integrálódni a társadalomba. Ehhez nyilván olyan körülmények, olyan feltételek kellenek, és azt pontosan tudjuk, hogy ezek nem állnak fenn. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek az érdeke. Egyébként a fogvatartott érdeke is, de nyilván fontosabb azt mondani, hogy ez a magyar társadalomnak, mindannyiunknak az érdeke, hogy ez a fajta reintegráció lehetővé váljon. Most viszont jól látható, hogy a jól ismert körülmények miatt, vagy olyan körülmények miatt, melyek nem felelnek meg az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak sem, ez nem tud megvalósulni. Erre milyen konkrét javaslatai és konkrét tervei vannak a kormánynak - ismétlem: tízéves folyamatos kormányzás után -, hogyan tud ezeken a
