Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 20. csütörtök - 106. szám - Az ülés napirendjének elfogadása - A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
127 vagyunk szokva, de ez két olyan megnyilatkozás volt egy szakmailag egyébként általam nagyra becsült jogász részéről, ami szerintem azért egy új helyzetet teremt ebben a vitában. Le kell szögeznem a felszólalásom elején, hogy egyetértek mindenkivel, akit felháborít az a helyzet, hogy a magyar adófizetők forintjaiból kártalanítást kell fizetni elítélt bűnözőknek. Ez a magyar társadalom túlnyomó többségének az elítélését váltja ki. A magyar társadalom túlnyomó többsége ezzel a helyzettel nem ért egyet, és joggal irritálja ez a helyzet a magyar emberek túlnyomó többségét. Ezt a helyzetet meg kell oldani, azonban érdemes megvizsgálni, hogy miért alakult ki ez a helyzet. Előttem már szóltak arról, hogy egyedül a Fidesz-KDNP képviselői támogatták az Országgyűlésben 2016-ban azt a jogszabályt, ami alapján ezeket a magyar társadalmat joggal irritáló kártérítéseket az utóbbi években kifizették. Miniszter asszony is úgy fogalmazott itt az expozéjában, hogy felismerték, hogy a kormánypárti képviselők által ekkor elfogadott jogszabály visszaélésre ad lehetőséget, azt hiszem, ilyet mondott… (Dr. Varga Judit: Nem… Visszaélnek vele…) Jobb, ha tudja most azért, hogy ezt csak a Fidesz-KDNP képviselői szavazták meg az Országgyűlésben. Továbbmegyek, az MSZP vezérszónoka a vitában akkor, 2016 őszén pontosan így fogalmazott, és itt idéznék: „Többévnyi fogva tartás után meglepő mértékű kártalanítás fogja megilletni az elítélteket. Ez pedig könnyen kiválthatja a társadalom megütközését, miközben a fogvatartottak elhelyezési körülményein semmit sem javít.” (11.50) Ez három és fél éve hangzott el az MSZP álláspontjaként itt az Országgyűlésben. Egyértelmű tehát, hogy a kormánypárti képviselők elhibázott döntésének isszuk most a levét, azért vagyunk itt, mert a kormánypárti képviselők hoztak egy elhibázott döntést. Nézzünk néhány tényt, szögezzünk le néhány tényt! 2016-ban ennek az előterjesztője Trócsányi László volt, aki most európai parlamenti képviselő, miniszter asszony tehát most az ő hibáját kénytelen helyrehozni. A mellette ülő Völner Pál a 2016-os vitában vezette föl az akkori javaslat kapcsán az álláspontjukat, kiválóan megérvelte; most kiválóan meg fog érvelni nyilván egy másik álláspontot, amely azzal szögesen ellentétes. Gondolom, ma is fel fog szólalni, el fogja mondani az érveit. Nyilván hab a tortán, hogy itt a kihasználtság szintjének csökkentésével kapcsolatban a javaslat 2020. szeptember 30-át jelöli meg azon időpontnak, amely után a kihasználtság nem haladhatja meg a 100 százalékot, de egyébként az önök által elfogadott jogszabály szerint most sem haladhatná meg, tehát egy törvénytelen állapot van ebben a pillanatban. Fogalmazzunk pontosan: a kormány egy tagja azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy az Országgyűlés hívja fel a kormányt arra, hogy az tartsa be a törvényeket. Tehát ezért jöttünk ma ide, hogy egy ilyen döntést meghozzunk. De azt mondom, hogy minden terápia a betegség felismerésével kezdődik, tehát biztosan jó úton járunk. Nézzük meg, hogy hogyan tudja teljesíteni a kormány a zsúfoltság csökkentését, amiről nyilván kevés szó esik; ma egyáltalán nem hallhattunk erről, hogy mik a terveik. Egyrészt megépíthetik a tervezett börtönöket szeptember 30-áig. Az a kérdés, hogy ha ebben tíz évig nem sikerült érdemi előrelépést elérni, akkor hogy sikerülne fél év alatt, milyen alternatív módszerekkel. Én arra kérem az előterjesztőket, hogy beszéljenek erről, kerüljön szóba ez is ma a vitában. Nyilván egy másik lehetőség - erről is esett szó itt előttem, Gyüre Csaba említette - egy amnesztia, részleges akár. (Dr. Völner Pál: Nem lesz.) Szerintem a magyar társadalomban ez nagyon komoly megütközést keltene. Nyugtassák meg a magyar társadalmat, hogy nem terveznek ilyen lépést. Vagy egyébként egy harmadik lehetőség, hogy csökkentik az egy rabra jutó négyzetméterek számát, és ilyen módon egyfajta statisztikai megoldása születik az ügynek. Valóban igaz az, hogy nem új keletű a probléma, hosszú ideje fennáll, de azért az utóbbi időben, azt gondolom, sokat romlott a helyzet, és kifejezetten a 2016-os döntésük az oka annak, hogy idáig jutottunk az utóbbi években.
