Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - Egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról, valamint ingyenes vagyonjuttatásról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP):
1258 (15.50) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Hiszékeny Dezső képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán elgondolkodtam, és arra a megállapításra jutottam, hogy az, ami az utóbbi időszakban itt bent az Országgyűlésben történik - és ez a törvény is idetartozik, ezek közé -, a mi magatartásunk megalázó. Megalázó azok számára, akik lehet, hogy éppen most, ebben a pillanatban küzdenek valakinek az életéért, és próbál ő maga is életben maradni. Megalázó, ha azokra gondolok, akik épp most vesztették el a munkájukat, és két gyerekről kell gondoskodniuk. Azért megalázó, mert ők azt hiszik, abban a hiedelemben vannak, hogy itt arról beszélgetünk, és arról vitázunk és abban próbálunk döntést hozni, hogy hogyan tudjuk az ő működési kereteiket jobbá tenni, és azon gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk az elkövetkezendő időszakban az ő életüket könnyebbé tenni. Ezzel szemben mit tapasztal? Ezzel szemben azt tapasztalhatja, hogy politikai és anyagi haszonszerzés vezeti azokat, akik ilyen előterjesztéseket tesznek itt az Országgyűlésben. Tudják, akkor, amikor az ember elindul egy ilyen képviselő-választáson, és utána egy szűkebb közösség, 7080 ezer ember megválasztja országgyűlési képviselőnek, akkor nagyon büszke erre, hogy ezt az eredményt elérte. És én most itt állva nagyon szégyellem magam. Azért szégyellem magam, mert nem tudok megfelelni nekik. Azért, mert önök nem hagyják, hogy megfeleljek az ő igényeiknek. Itt, a parlamentben ma azokkal a kérdésekkel kellene foglalkozni, és azokat kéne megvitatnunk, melyek az emberek érdekeit szolgálják. Azt érzékelem, hogy itt most nem erről van szó. De rákanyarodva erre a törvényjavaslatra, azon gondolkodtam, hogy mi értelme van ennek a törvényjavaslatnak ilyen formában történő megtárgyalásának. Azért van különös jelentősége a formának, mert ez egy salátatörvény, és azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy ha egy ilyet tárgyalunk, akkor nyilvánvalóan rengeteg témában kéne valamilyen módon egyetértésre jutnunk. Önök, amikor ezt előterjesztették, hajszálpontosan tudták, hogy ebben semmifajta egyetértés nem lesz, mert nem is lehet. Mert ötven olyan kérdés van, amiben egyet kéne értenünk, és ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Én tehát arra gondolok, hogy maguk tudatosan választották ezt a formáját ennek az előterjesztésnek. Nem nagyon érdekli önöket, hogy nekünk erről mi a véleményünk. Az sem nagyon érdekli, hogy mit is mondunk mi erről. Ez is egyfajta megalázó helyzet, de nem hiszem, hogy előrébb vinné bárkinek is az ügyét ez a történet. Azt gondolom, hogy azok a törvények, melyek most itt születnek, ebben az időszakban, saját hatalmi mámoruk, hatalmi tobzódásuk mementói lesznek. Fogunk rá emlékezni. Említettem, hogy ez egy salátatörvény. Salátatörvénynek sem akármilyen. Gyakorlatilag a kaszaélezéstől a dűznikerekítésen át a vagyon szétherdálásáig mindenről szó van ebben az ötven szakaszban, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. Mindezek ellenére, hogy ilyen tág körben tartalmaz különböző javaslatokat, az általános indoklás csak a függő hatályú döntések jogintézménye megszüntetéséről szól, szinte csak azzal foglalkozik. Emlékszem, 2016-17-ben, akkor, amikor ez a törvényjavaslat itt volt bent a parlament előtt, már akkor jeleztük, hogy ez értelmezhetetlen, zavart és értetlenséget fog okozni a lakosság körében. Egy általánosan felkészült, intelligens ember számára gyakorlatilag ez a jogintézmény és annak levezénylése, ennek az átélése értelmezhetetlen. Államtitkár úr is utalt itt néhány gondolatban arra, hogy végzett jogászként azért ez okozott neki is gondot. Akkor is jeleztük ezt, hogy ezzel probléma lesz. És most eljutottunk három vagy négy év után oda, hogy ezt fölismerjük, és megpróbálunk ezen változtatni.
