Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1221 Ugyanis ami most történik, hogy ha 50 tulajdonosból csak egy nem akarja az adott területen a

kiosztási vagy a felosztási sorrendet, akkor a küllők közé betéve a vasrudat, tönkreteszi másik 49

tulajdonos gazdálkodását, ez nettó őrület, és ennek a megszüntetését minél hamarabb el kell kezdeni.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, akit majd

kétperces hozzászólásra Steinmetz Ádám fog követni. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre szeretnék egy ígéretet tenni: nem fogok visszaélni a

házszabály adta lehetőséggel, tehát egészen biztos, hogy nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló

időkeretet, viszont meg kell hogy osszak némi személyes benyomást is. Igen szomorú vagyok a vita

alakulása kapcsán, hiszen hallottunk itt egy felkészült minisztertől egy expozét - és tényleg az

általam leginkább felkészültnek tartott miniszterek közé tartozik miniszter úr -, hallgattunk bizottsági

elnök úrtól egy kicsit lekezelő, kioktató hangnemű hozzászólást, teljesen ütemtelenül egyébként és

szerintem erőteljes, rosszul időzített becsúszással. A szomorúságom oka az, hogy nekünk most itt arról kellene vitatkoznunk többek között, hogy a

mezőgazdaságban dolgozók kieső bevételeit, bérét, egyebeit hogyan tudjuk kompenzálni,

visszapótolni, és persze nagyon fontos az, hogy mondjuk, a 88. § tekintetében a végrendeleti

örökösök sorsa hogy alakul. Én is nagyon szeretném, ha itt nem egy automatikus állami einstand

lépne életbe, hanem legyen egy olyan átmeneti időszak, amelynek értelmében az érintettek

jelentkezhetnek. Ha korábban, a tudtukon kívül történt meg az a sajnálatos esemény, amiből

kifolyólag ők örököltek, akkor legyen valami lehetőségük ezt a folyamatot egy pozitív irányba

fordítani. De hát nem beszélünk egy teljes ágazat, egy teljes szektor munkavállalóinak az esetleges

ellehetetlenüléséről, és arról sem hallottam a vita során egyetlen árva szót sem, hogy a tavaszi

időszakban a munkálatok felpörgése során az esetlegesen most jelentkező munkaerőhiányt mégis

hogy a fenébe akarja megoldani Magyarország, a magyar gazdaság. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy önmagában a 13 ezer hektár természetvédelmi oltalom alatt álló

terület sorsa megérdemelne egy külön vitát, de hát, Font képviselőtársam, önök megtették még azt is,

hogy egy teljes gazdaság védelmének szánt csomag részleteit tegnap nem jelentették be. Itt voltunk együtt a parlament épületén belül, önök nem voltak hajlandóak erről vitázni, sem ön, sem a

képviselőtársai, egy százalékos számsort nem voltak hajlandóak megosztani velünk, hogy mégis a

munkabérkipótlások tekintetében mire hajlandóak, meddig mennének el. Ma pedig az online

sajtótájékoztatón miniszter úr bejelentette azokat a részleteket, amelyeket önök elfelejtettek

levitatkozni ezzel a parlamenttel. Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy parlamenti munkára lenne szükség, képviselőtársam,

nagyon szimpatikus nekem, de egymást szeretném nézni itt az épületben. Érdemi munkát szeretnék

végezni, ezekről a nagyon fontos részletekről szeretnék termékeny vitákat folytatni, és kérem, tegyék

lehetővé, hogy ez tető alá kerülhessen. Nem az a parlamentarizmus lényege, hogy önök jelenléti ívet

vezethessenek, és elmondhassuk, hogy itt voltunk, hanem az, hogy Palkovics miniszter úr ne úgy

tegyen már bejelentéseket, hogy a parlamentbe nem merik behozni ötlet szintjén ezeket az

elképzeléseket, mert nyilván el fogjuk mondani, hogy amit munkabérek kipótlása tekintetében most

terveznek, az édeskevés, és nem lesz elég ahhoz, hogy rendszerszinten kezelje ezeket a bajokat.

Tehát nemhogy nem bátor megoldás, de kimondottan a gyengébb, erőtlenebb, fékezettebb habzású

megoldások közé tartozik Európában, és szégyen gyalázat, hogy ennyire tellett. Nekünk ezekről

kellene beszélgetni, hogy hogyan lehetne ezeket hatékonyabban keresztülvinni. A helyzet az, hogy ebben a vitában is elhangzott az az állítás, miszerint a jelenlegi méretű

Magyarország több tíz millió ember élelmezésére lehet alkalmas, és egyébként alkalmas is. Ez

valóban így van, bár én inkább a Kárpát-medencei kitekintést szoktam használni ebben az

összefüggésben, hiszen egységes gazdasági övezetként kezelve a Kárpát-medence az, amely képes