Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES (DK): - ELNÖK: - DR. APÁTI ISTVÁN (független):
1219 kapjon. Gondoljunk abba bele, hogy jelen pillanatban, ha egy osztatlan közös tulajdonú területen belül történik adásvételi szerződés - megint csak maradjunk az adásvételeknél -, akkor abban az esetben nem kell kifüggeszteni és jóváhagyni, ha ez az adásvétel megszünteti az osztatlan közös tulajdont, magyarul, egyszerre történik valamennyi aranykoronának a felvásárlása, vagy az utolsó olyan tranzakció történik, amellyel gyakorlatilag egy tulajdonoshoz kerül a valamikori osztatlan közös tulajdonú terület. Jellemzően elsődlegesen oligarchák vagy spekulánsok vannak abban az anyagi helyzetben, hogy egyszerre megvásároljanak akár nagyobb osztatlan közös tulajdonú területeket. Ebben az esetben nincs kifüggesztés és nincs jóváhagyás, tehát nincs az a fajta sokszoros védőfal, amit itt az előbb részletesen, talán már zsibbasztó részletességgel önök elé tártam. Ezzel szemben van kifüggesztési és jóváhagyási kötelezettség akkor, amikor az osztatlan közös tulajdonú területeken belül kisebb adásvételek történnek, amelyek nem eredményezik az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését. Egy alapvető ellentmondás, hogy amikor felmerülhet a spekuláció lehetősége a nagyobb tőkeigény miatt, akkor nincs egyfajta adminisztratív és jogi védelem, amikor pedig szinte biztos, hogy ez kizárt, akkor az előbb említett őrületes procedúrán kell keresztülmenni. Éppen ezért fontos lenne, hogy az adott táblán belül, sőt továbbmegyek, tisztelt miniszter úr, az adott településen belül vagy földrajzilag szomszédos településen érintett azonos tulajdonosi kör közötti adásvételek és cserék esetében is érdemes lenne a kifüggesztés- és/vagy kifüggesztés- és jóváhagyás-mentességet mielőbb engedni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdon minél nagyobb mértékben megszüntetésre kerüljön, mert ez, nyugodtan mondhatom, hogy agrárgazdasági, nemzetgazdasági érdek. Ha abból az alapállásból vagy abból az alaptézisből indulunk ki, hogy az ország jó minőségű élelmiszerrel való ellátása alapvető nemzetbiztonsági kérdés, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az osztatlan közös tulajdon tűzzel-vassal való megszüntetése, kiirtása pedig egyenesen nemzetbiztonsági kérdés és nemzetbiztonsági érdek is. Ugyanakkor említenék itt néhány érdekességet, amelyről eddig talán kevés szó esett, és ebben a vitában is helye van ezeknek a gondolatoknak. Az egyik mindjárt a birtokösszevonási célú cserék kérdése. Felhívnám arra valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy itt egy komoly ellentmondás feszül az adótörvények szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma és a földtörvény szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma között. A földtörvény, ha úgy tetszik, kellő rugalmasságot biztosít, szinte valamennyire, a cserék nagy részére gyakorlatilag ezt a fogalmat rá lehet húzni, ami ilyen értelemben megkönnyíti akár a kis- és közepes gazdák vagy családi gazdaságok életét. Ugyanakkor az adótörvények szerinti fogalom indokolatlanul szűk. Ennek azokban az esetekben van különösen fájdalmas jelentősége, amikor akár az egyik vagy mindkét földrészlet esetében öt éven belül kerül sor a tulajdonosváltásra vagy a tulajdonjogban bekövetkező változásra. Ugyanis rendszerint egy földadásvételkor ugyan a 4 százalékos vagyonszerzési illeték megfizetése alól mentességet kapnak a vevők, hiszen az esetek döntő többségében vállalják, hogy öt éven belül nem idegenítik el, de öt éven belül is felmerülhet olyan észszerű gazdálkodási indok, amikor nem arról van szó, hogy valaki kufárkodni akar, és hirtelen nagyot akar kaszálni a vételi és az eladási ár különbözetén, hanem valamiért neki cserélni kell adott településen belül vagy mondjuk, jellemzően egymáshoz közel eső vagy szomszédos településeken. Ha öt éven belül teszi ezt meg, az esetek nagyon kis hányadát leszámítva a dupla mértékű, vagyis a megtorló jellegű illetéket kell fizetni. Ekkor, ebben az esetben, mivel öt éven belül változik a tulajdonos személye csere esetén is, az esetek nagy többségében azt látja, hogy nem 4, hanem 8 százalék illetéket kell megfizetni, amely teljesen indokolatlanul vesz ki őrült pénzeket a zsebéből. Ráadásul rendszerint az első tranzakciótól, első szerződéstől vagy tulajdonjog-bejegyzéstől számított ötödik évben jelzi a NAV csak azt, hogy ez felmerül. Tehát aki a szerzéshez képest, mondjuk, a második évben végrehajtott egy ilyen cserét, és mondjuk, valamiért nem az adminisztrációra figyel, hanem teljesen észszerűen a gazdálkodásra, a földműves munka elvégzésére, akkor három év múlva
