Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 6. hétfő - 116. szám - Az ülés napirendjének elfogadása - Döntések előterjesztés bizottsági döntéshozataláról - Egyes törvényeknek a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény hatálybalépésével összefüggő, valamint jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági je... - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1116 DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/9677. számú törvényjavaslat 44 törvény módosítását kezdeményezi. Valóban, a törvények nagy része technikai jellegű módosítás. Viszont van két nagyon fontos része: az egyik a közszolgálatban dolgozó, különleges státuszú új személyek és szervezetek különböző, az általánostól eltérő javadalmazási, szabadságolási és mindenféle kedvezményeket tartalmazó része; a másik pedig a versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó törvény meglehetősen erőteljes és álláspontom szerint nem a versenyfelügyeleti tevékenység hatékonyságát szolgáló javaslatai. Tulajdonképpen a különleges jogállású szervezetekkel és a náluk dolgozó közszolgákkal a kormányzat egy közszolgálati kasztrendszert hozott létre, lassan kezdünk valóban nemcsak társadalmi, hanem közjogi szempontból is Indiára hasonlítani. (Moraj a kormánypárti padsorokból.) Azt kell mondanom, hogy az a fajta szemlélet, amely a különleges jogállású szervezeteket és az azokban tevékenykedő, különösen vezető állású személyeket illetményhez, szabadsághoz és egyéb kedvezményhez juttatja, olyan szintű szakadást hoz létre a közszolgálat rendszerében, amilyen szakadás már a gazdagok és a szegények között a társadalomban létrejött. Meg kell mondanom, hogy amikor olvasgattam például a 20 napos pótszabadságot nagyon sok intézmény első számú vezetőjénél, illetve vezető testületi tagjainál, akkor az jutott eszembe, hogy ha valaki szenvedélyének tekinti a munkát és szenvedélye az a hivatás, amit gyakorol, elég nehezen tudom elképzelni, hogy két és fél hónapot legyen évente szabadságon. Egészen meglepő számomra, rátérve a versenyfelügyeleti részre, amint már a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, ez a fajta megközelítés, hogy a Gazdasági Versenyhivatal erőforrásai függvényében saját maga mindenféle, egyébként akár a jogsértettek álláspontja, a jogsértettek érdeke figyelmen kívül hagyásával prioritásokat határozhat meg azokon a területeken, ahol eljárást folytat, ahol aztán jogsértéseket állapít meg, ez olyanfajta alkotmányos jogsértés, amit nagyon ritkán tapasztalunk jogállami keretek között. Ha úgy ítéli meg a magyar kormány és akár az Európai Unió, mert való igaz, hogy az Európai Unióban felmerültek ezek a lehetőségek, hogy a versenyhivatalok erőforrásaikhoz igazítsák azokat a szakterületeket, amelyeket prioritásként kijelölhet a rendkívül gyorsan változó globális gazdaság kihívásai miatt, de azt gondolom, amit a vezérszónoklatomban is elmondtam, hogy Magyarország egy speciális hely, itt tulajdonképpen egy bizonyos üzleti kör kezében összpontosul a magyar piac jelentős része. Meg kell mondanom, hogy a járványt követően - és olvassuk már nap mint nap az erről szóló szakcikkeket - olyan szintű tőkekoncentrációk lesznek és a tönkrement vállalatok piacának megszerzése érdekében, ezek felvásárlásával az iszonyatos nagy tartalékokkal bíró, ma is rendkívül erős, gyakran monopolhelyzetben lévő vállalatok révén megint olyan többlettőke-koncentráció alakul ki, ahol a Gazdasági Versenyhivatalnak nagyon is lesz feladata. Azt láttuk az elmúlt tíz évben, hogy erről a feladatáról elfeledkezett és megkapta ennek jutalmát, alkotmánybíró lett a tíz évig elnöklő gazdasági versenyhivatali vezető, de én mégis abban reménykedek, hogy hátha ezt a területet, a gazdasági versenyhivatali területet vissza lehet terelni abba, amiért annak idején a jogállami keretek között létrehozták. Elfogadhatatlan számomra a Tptv. 55/E. §-a, amely a következőképpen szól: nem lehet felhasználni perben az ügyfél tudomására jutott információt, amíg nem fejeződött be az eljárás. De, kérem szépen, ez egy olyan komoly visszaélésre ad okot, ami elfogadhatatlan. Lehet, hogy a jogszabályban meg vannak határozva egy versenyfelügyeleti eljárásban a határidők, de azt saját maga a versenyhivatal könnyedén meghosszabbíthatja, további bizonyításokat vesz fel, szerez be adatokat, és végtelenségig tudja elhúzni, és azok a jogsérelmet szenvedettek, akik pont ezek miatt a jogsértések miatt voltak kénytelenek arra, hogy akár kártérítés iránt pert indítsanak, tulajdonképpen addig, amíg ez az eljárás nem ér véget, nem tudják a perekben az egzakt bizonyítékokat felhasználni, és ezzel tulajdonképpen maga a jogalkotó hiúsítja meg, hogy eredményesen tudják a jogsértéseiket kártérítéssel enyhíteni.
