Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 20. csütörtök - 106. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK:
111 (10.30) Azt hiszem, a magyar emberek nem szeretik, amikor így játszadoznak velük, és fel akarják őket használni, és a magyarországi magyar cigány emberek sem szeretik azt, amikor őket fel akarják használni. Ezért jó, hogy nemzeti konzultáció indul, hogy a magyar emberek elmondják a véleményüket, hogy ilyen és hasonló bírósági ítéleteket igazságosnak, célravezetőnek tartanak, vagy úgy gondolják, hogy más a helyes irány a hátrányos helyzetben lévő emberek helyzetének javítására. Nagyon pozitív fejlemény volt az elmúlt napok történéseiből, hogy a Kúria úgy döntött, többek között a tankerület és az önkormányzat indítványára is mint iskolafenntartók indítványára, hogy sürgősséggel tárgyalja a gyöngyöspatai ügyet. Ez azt jelenti, hogy a kúriai döntés nem őszre várható, hanem már áprilisban elkezdik tárgyalni, és jó eséllyel tavasszal meglesz a döntése a Kúriának. Tehát párhuzamosan ezzel az embereknek is véleménynyilvánítási lehetősége lesz a nemzeti konzultációban, és bízunk benne, hogy a jogi eljárásban is olyan érveket is figyelembe fognak venni, amely érveket eddig nem vettek figyelembe, hiszen hiába írta le az önkormányzat és a tankerület, nem vették figyelembe azt, hogy olyan diákoknál miért állapítanak meg kártérítést, akiknél nagyon magas az igazolatlan hiányzások száma, akik százas nagyságrendben nem vettek részt tanítási órákon. Vagy miért állapított meg a bíróság kártérítést olyan félévre is, amikor az adott diák igazából Kanadában tartózkodott? Miért nem veszi figyelembe a korábbi bírósági döntés azt, hogy az iskolába járás nemcsak jog, hanem kötelezettség is, kinek-kinek a kötelezettségeit az iskolában teljesíteni kell, és a többi diák számára is a tanulás jogát szavatolni kell? Reméljük, azt is vizsgálni fogja a Kúria, hogy miért nem vizsgálták a korábbi eljárási szakaszokban azt, hogy ez az iskola, ez az osztály, ezek a tanévek a Nemzeti alaptantervnek és a minimumfeltételeknek megfelelő képzést adtak, tehát megfelelt a jogszabályi követelményeknek az ottani képzés. Reméljük, a Kúria azt is vizsgálni fogja, hogy ha volt egy szakértői vélemény, amely megállapította az eljárásban, hogy nem származás, hanem képességek alapján soroltak csoportba diákokat, és nem a bőrszín számított, hanem a tanulmányi eredmény és a képességek, akkor ezt a szakértői véleményt miért nem vette figyelembe, miért csak azt említi meg az ítélet, hogy ilyen szakértői vélemény volt, miért nem foglalkozik a tartalmával is. És bízunk benne legfőképp, hogy végre a Kúriától választ kapunk arra, hogy miért nem foglalkozott sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság érdemben azzal az iskolafenntartói indítvánnyal, hogy ne készpénzben, hanem képzés, oktatás, tréning, foglalkozás, de mindenképpen valamilyen, az általuk hiányolt nevelési-oktatási munkát kompenzáló, kiegészítő szolgáltatás során kapják meg a kártérítést. Elvégre józan paraszti ésszel is azt gondolnánk, hogy ha valaki az oktatás színvonalát tartja alacsonyabbnak a többiek oktatási színvonalánál, akkor ezt a különbözetet kéri természetben és tanítás formájában. Az állam így többletfelelősséget is vállal: ha többe kerülne adott esetben ezeknek a képzéseknek a biztosítása, mint az a 100 millió forintos összeg, ami a bírósági ítéletben szerepel, az állam ezt is vállalja, és nyilván ebben a többlet szervezési munkát is vállaljuk. Január végén minden érintettnek a tankerület és az önkormányzat kiküldött egy levelet, amelyben fel is ajánlotta ennek a tárgyalásnak a lehetőségét. Azt láttuk a korábbiakban, hogy a Soros által pénzelt alapítvány ettől igyekezett mindenkit távol tartani, és koordináltan őket arról meggyőzni, hogy ne vegyenek részt ilyesfajta egyeztetéseken, ugyanakkor az elmúlt napokban három diák esetében mégiscsak érkezett olyan visszajelzés írásban, amely nyitott volt a tárgyalásokra a tekintetben, hogy azt a kártérítést, amit a bíróság korábban megítélt, ne készpénz formájában, hanem valamilyen oktatás-képzés formájában biztosítsa az önkormányzat és a tankerület. Bízunk benne, hogy ezen az úton tudunk továbbhaladni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Bár a több mint hatvan részt vevő személyhez képest a három még elenyészően kevés, de bízunk benne, hogy náluk sikerre vezetnek a tárgyalások. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „Aktuális ügy” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából Bajkai István képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.
