Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 18. hétfő - 93. szám - A magyar állampolgársággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (Jobbik):
931 útlevélhez és a magyar állampolgársághoz, és azt án ez finoman fogalmazva nem öregbítette Magyarország hírnevét a világban. Tehát mi is azt gondoljuk, hogy a szigorítás helyes. Annyit lehetne hozzátenni, pont azért, hogy ezt az intézményt ne járathassák le, és ezt a nemes célt ne sározhassák be, hogy a k ormánynak már jóval korábban lépni kellett volna, és csak pusztán azért, mert ellenzéki képviselők vetették fel az ezzel kapcsolatos aggályokat és problémákat, nem kellett volna lesöpörni az asztalról, de jobb később, mint soha. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! BENCSIK JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljárób an nagyon fontosnak tartom leszögezni azt, hogy a magyar Országgyűlés egy nagyon régi adósságát törlesztette akkor, amikor 2010 májusában két évtizedes lemaradását pótolva a megalakuló új parlament első törvényeként elfogadta azt a kedvezményes honosításró l szóló törvényt, amely végre visszaadta a lehetőséget azon honfitársainknak, akik saját hibájukon kívül idegen országok fennhatósága alatt születtek, elvesztették állampolgárságukat, vagy már egy olyan ország állampolgárai lettek, hogy esélyük se volt azt megkapni. Ők is részint visszakapták, részben újra megnyílt a lehetőség, hogy magyar állampolgárságot igényeljenek. Kicsit visszatekintve, talán már nosztalgikusnak is tűnhetnek azok az érzések, amelyeket 2010 májusában az akkor elsöprő többséggel, 97 szá zalékos többséggel elfogadott törvény kapcsán az itt jelen lévő képviselők átélhettek, hiszen néhány képviselőt leszámítva mindenki támogatta ezt a törvényt. Egy olyan ritka pillanata volt a törvényhozásnak, amit az egész nemzet vagy a nemzet túlnyomó több sége közös sikerként, közös ünnepként tudott megélni. Ha elnézik nekem egy kicsit a részrehajlást, mi, jobbikosok kicsit a saját sikerünkként is ünnepeltük ezt, hiszen akkor még parlamenten kívüli pártként, jóval 2010et megelőzően nagyon sokszor nagyon so k helyen küzdöttünk ezért, részt vettünk a népszavazási kampányban 2004ben, dolgoztunk ennek a sikeréért, és amikor 2010ben ezt a kormány beterjesztette és megszavaztuk, akkor kicsit úgy éreztük, hogy ebben a nagy közös sikerben nekünk is oroszlánrészünk volt. És amilyen heves érzelmekkel, érzésekkel ünnepeltük ezt, olyan felfokozott érzelmekkel, de egyre inkább negatív érzelmekkel követtük ennek a törvénynek az utóéletét: először inkább aggodalmakkal telve, később értetlenséggel és fokozódó dühvel, amiko r azt láttuk, hogy a magyar állampolgárság egyre inkább leértékelődik. Hogyan lehetséges az, tettük fel a kérdést, hogy egyre könnyebben, egyre gyorsabban jutnak hozzá kétes hátterű vállalkozók a magyar állampolgársághoz, és egyre nagyobb aggodalommal szem léltük azt, hogy hogyan repülnek rá szervezett bűnözői körök erre a lehetőségre: először csak apróhirdetésekben, később a különböző online felületeken egyre nyíltabban, egyre leplezetlenebbül vállalva, hogy ha valakinek van 23 ezer eurója, nem számít a ma gyarnyelvtudás teljes hiánya, nem számít az, hogy nincsen írmagja se a magyar felmenőknek, egyedül ami számít, az a pénz a zsebben, ha valakinek megvan ehhez a pénze, akkor bizony játszi könnyedséggel tud magyar állampolgársághoz jutni. Most 2019. novembe r 18. van, és szeretném feltenni azt a kissé provokatív kérdést tisztelt kormánypárti képviselőtársainknak, hogy nem vagyunke egy picit megkésve. Tehát nem kellett volna ezt a törvényt vagy egy ehhez hasonló törvényt, mondjuk, úgy kilenc évvel ezelőtt enn ek a Háznak a falai közé hozni? Azt látjuk, és erről beszéltek a képviselőtársaim is ebben a vitában, hogy itt azért nagyon komoly visszaélések voltak, és ezeknek a nagyon komoly visszaéléseknek a kiszűrésére a magyar állam vagy nagyon kevés erőfeszítést t ett, vagy mondhatnám azt is, hogy ezt tétlenül nézték végig.
