Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
610 milyenek leszn ek a részletes működési szabályai. Nem tudjuk, hogy mikor kell rá köznevelési törvényt alkalmazni, milyen program alapján fog működni, milyen értékű érettségit fog adni, teljes értékű érettségit ade, vagy csak olyat, ami csak szakmai továbbtanulást tesz l ehetővé. Ugye, azt mondja itt képviselő úr, hogy lehet, hogy majd jó lesz arra is, hogy felvételi nélkül tovább lehessen menni az egyetemre. Az klassz, de hogyan fogják beszámítani ezeket a szabályokat? Tehát egy sor bizonytalanság van ennek kapcsán. Szint én üdvözlendő az, hogy azt mondják itt, és azt mondja a törvény is, ezt helyeseljük, hogy az első évfolyam egy ágazati típusú képzés legyen. Ezt hívtuk úgy, amikor még volt a szakképzési rendszernek rendszerjellege is, hogy alapozó képzés, ugye, ez volt a szakmai alapozó képzés korábban az elsőmásodik évfolyamban. De azt kell mondanunk, hogy ez itt egy félintézkedés, hiszen ha már elismerjük azt, hogy szükség van ilyen típusú alapozásra, akkor azt is el kellene ismerni, hogy a hároméves, éppen hogy hívják, szakiskola, szakközépiskola, az rossz ötlet. Azokat a gyerekeket, akik eleve hátránnyal kerülnek be a szakképzésbe - pont ilyen az ebbe az intézménytípusba kerülő gyerekek többsége , nem lehet három év alatt felzárkóztatni, megalapozni a szakmai képzésük et, és megfelelő, használható szaktudáshoz eljuttatni őket. Bevezetnek egy új fogalmat, ez a részszakképzés - volt korábban is ilyen, csak teljesen mást jelentett , amit itt alapfokú képzésként vezetnek be, ha jól értem, az iskolai lemorzsolódás csökkenté sét ezen keresztül próbálják megoldani. Képviselő úr rossz néven vette, hogy kissé ingerült lettem, de az a helyzet, hogy a Hídprogram alapvető hibáját nem javítják ki ebben a dologban, tudniillik azt, hogy egy értéktelen képzést ad, anélkül, hogy megfele lő alapjai lennének a diákoknak. Sajnos ilyen módon a műhelyiskola mint afféle második esély iskolája, ami nagyon fontos és nagyon jó ötlet egyébként, az ugyanúgy működésképtelen lesz. Mert ha nem kapcsolódik hozzá olyan típusú képzés, ahová a diák fel tud zárkózni, és nem ad olyan végzettséget, amit használni lehet, akkor ennek nincs semmi értelme, sajnos ugyanúgy gyerekmegőrző lesz, mint ahogy ez történt a Hídprogrammal is. Általános problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy annyira görcsösen akarja el választani egymástól a szakképzést és a köznevelést, hogy egy csomó esetben a gyerek esik ki a kettő közti szakadékon. Én értem, hogy átkerült az egyik minisztériumból a másik minisztériumba - ezek az előző változások is mindig azért voltak, mert miniszter váltás volt, idekerült, odakerült, új államtitkár volt, új miniszter volt, mindenki önmegvalósított benne egy jót. Én ezt értem, de az történik ebben a javaslatban, hogy gyakorlatilag a diákok helyzete, a tanulók helyzete, a munkavállalók helyzete - ilyet is ír a törvényjavaslat - meglehetősen zavarossá válik ebben a törvényjavaslatban. Nincsen olyan egységes és világos jogviszony, ami rendezné, hogy mi a státusza ezeknek a diákoknak, és ettől tudnak aztán olyan őrületek bekerülni, hogy például csak az alap képzettséget nyújtó évfolyamokon van ötnapos munkahét, ezek szerint a többi évfolyamon lehetséges hosszabb munkahét is; így kerülnek bele olyanok, hogy reggel 6 és este 22 óra között kell megszervezni a gyakorlati képzést a diákok számára. Jó, a kiskorúak esetében este nyolc óráig. Az igen jóindulatú dolog, tényleg, tehát csak reggel hat és este nyolc között lehet megszervezni a képzést, és tényleg ott csak hét órát lehet naponta és nem nyolcat. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a szabályozás kimondottan gye rekellenes, kimondottan alárendeli a gyerekek érdekét egy olyan típusú gazdasági, ipari érdeknek, amelyik meggyőződésem szerint egyébként valójában a gazdaság jelentős részének sem érdeke. Ez a törvényjavaslat szélesre tárja a kaput a tanulók kizsákmányolá sa, kihasználása előtt, nem tudok mást mondani. Nincsen érdemi védelme a tanulóknak ebben a rendszerben, nincsen világos jogviszony, és nincsenek olyan típusú garanciák, ami garantálná, hogy ezeket a részben gyermekkorú vagy nagyobb részben gyermekkorú tan ulókat egyébként méltányos módon kezelné ez a rendszer. Ha valahol igaz az, hogy ez a törvényjavaslat egy dimenzióugrás a semmibe, akkor ez a pedagógusok jogállása. Pontosabban pedagógusok és oktatók jogállása. Lényegében egy dolgot mond ki ez a törvény, a zt, hogy rájuk nem vonatkozik semmiféle szabály. Azt mondja államtitkár úr,
