Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - Egyes energetikai tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről
582 Uniós rendelet, ame lyre itt is hivatkozunk, hozta létre az európai uniós Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét, valamint a rendszerirányítóknak, ami nálunk a Magyar Villamosenergiaipari Átviteli Rendszerirányító, a MAVIR, a neki megfelelő uniós szerveknek a munkáját koordináló regionális koordinációs központokat. Nos, a vita - és éles vita - annak idején az Európai Parlamentben arról szólt, hogy mik a felelősségi kérdések, ugyanis ezek a regionális központok ajánlások mellett koordinált intézkedéseket is meghozhatnak . Több ország, akkor Magyarország is - én most a parlamenti vita stádiumáról beszélek , a szubszidiaritás elve megsértésének tekintették, és ez valóban így van, hiszen ha az alapszerződések értelmében az energiapolitika nemzeti hatáskör, akkor annak kérdé se például, hogy a hatásmechanizmusokkal hogy állunk, hogy egy ország hogyan ítéli meg, milyen rendelkezésre álló erőművi kapacitásra van szüksége a jövőben, ez valóban nagyon szorosan hozzátartozik a nemzetstratégiához. Tehát ezt nem adhatjuk át egy regio nális központnak döntésre. Jelenleg is 32 százalék a magyar energiaimport, tehát azt nem mondhatják, hogy a kiteljesedő Európai Unióban egy ország, ha úgy alakul, hogy kisebb a kapacitása, hát szerezze be megfelelő határátmenő kapacitásokon a számára szüks éges energiát. Erre csak azért akartam felhívni a figyelmet, mert itt is a puding próbája az evés, és azt hiszem, az nagyon fontos, hogy Magyarország a maga energiabiztonsága érdekében igenis meg tudjae őrizni azt a szuverén jogát, hogy ezeket a kapacitás okat maga határozza meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Aradszki Andrásnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről l: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk levő törvényjavaslatcsomag, mint ez többször elhangzott, 11 energetikai és 1 darab hulladékszabályozási tárgyú, alapvetően uniós jogszabályi előzményeket kezelő törvénym ódosításokból áll. Ezzel kapcsolatban a kívülálló, de talán az is, aki felületesen foglalkozik az energetikai tárgyú törvényekkel, illetve az energetikai szabályozással, joggal kérdezheti, hogy miért van az, hogy félévente bejön a kormány egy salátatörvényjavaslattal, és ide teszi elénk, ahelyett, hogy egy átfogó kodifikációs megoldással élne, és ezáltal talán jobban meg lehetne teremteni a jogszabályok közötti összhangot. Ez egy hangzatos érv, ezt nyugodtan mondhatná egy ellenzéki képviselő, de örö mmel hallottam az előttem szóló ellenzéki képviselő úrtól, hogy ő is látja és érzi ezeket az okokat, mert annak, hogy félévente jön be egy jogharmonizációs célú javaslat, bizony okai, magyarázata és indokai vannak. Elsősorban az, hogy az elmúlt időszakban, 2014től kezdődően, amikor az Európai Bizottság az európai energiaunióról szóló következtetéseket megjelentette, az energiaszabályozás európai színtere és ezen keresztül a nemzeti szabályozások is, a nemzeti energiapolitikák, gyakorlatok, az energiaterme lés és elosztás jelentős változásokon, azt lehetne mondani, ha nem volna egy kicsit meredek, hogy forradalmi változásokon ment keresztül. Ennek célja az európai energetikai ellátásbiztonság megerősítése volt, feladata és indoka pedig, hogy az ellátásbizto nságot legjobban az energiapiac európai uniós szintű kiterjesztése jelentette. Ehhez kapcsolódóan számos olyan javaslatcsomag jött össze, amely ezt a célt jogszabályban vagy egyéb stratégiai elképzelésekben fogalmazta meg. Ilyen például a „Tiszta energiát mindenkinek!” elnevezésű program, amelyet, azt hiszem, 2016. november 30án fogadott el az Európai Tanács, illetve biztosan, emlékszem rá, mert ott voltam. Ez is arról szólt, hogy összhangban a klímapolitikai elvárásokkal, a párizsi klímamegállapodással, m ilyen módon és milyen szinten tudja az Európai Unió egységesen, de mégis a tagállamok számára is, ha nem is kötelezően, de iránymutatásként megállapított energiahatékonysági fejlesztések arányát növelni, az üvegházhatású
