Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK - DR. HORVÁTH ILDIKÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
575 barikád a jogszabályban beállítva, hogy a köz kérjen a magántól. Tehát ha igény van arra, hogy ezt világosan megfogalmazzuk, hogy ez nem cél volt… - ez a technikai eszköz elsődlegesen a magánon belül, a csatlakozó magánszolgáltatók számára is azt a lehetőséget kív ánta felajánlani, hogy technikailag lehetséges az ebeutaló, tehát ők egymáshoz is küldhetnek betegeket. Nem volt cél, nem képviseljük, sőt nagyon is ellene vagyunk annak, hogy olyan megrendelések érkezzenek a magánszolgáltatókhoz, amelyek a közfinanszíroz ott ellátásból indulnak. Viszont nagyon fontosnak tartom azt a részét, hogy a transzparenciára törekszünk. Néha érkeznek lakossági bejelentések, és néha érkeznek egészségügyi ellátóktól egymás felé feljelentések, hogy úgy fogalmazzam meg, és tudjuk azt, ho gy történik visszaélés azzal a rendszerrel, amit most működtetünk, és megtörténik az, hogy közfinanszírozott ellátásban dolgozó kolléga a saját magánrendelésébe utalja úgymond a betegét, és megtörténik olyanfajta rendelés, amiről azt gondoljuk, hogy nem sz olgálja a beteg érdekét, és nem szolgálja jól nekünk mint embereknek a magyar nemzetben, a magyar államban élő embereknek az érdekeit. Remélem, hogy ez a technikai lehetőség rá fog világítani, ha ilyesmi történik, ezeket látni fogjuk, hogy ugyanazon ember, az adott beteg megjelenik egyik nap a közfinanszírozott ellátásban, másnap pedig a magánfinanszírozott ellátásban és miben és miért. Nagyon remélem, hogy ez a transzparencia, ez a betegútfigyelés segít abban, hogy az ilyen visszaélések minél pontosabban, minél precízebben kiszűrődhessenek. Egy példát hadd mondjak! A NEAK elkezdte a várólistavezetést, és az első alkalommal, amikor elkezdték vezetni, látva a számokat, okozott rémületet, okozott visszatetszést, sok minden ellenérv volt, de akkor még nem lehe tett világosan látni azt, hogy az a folyamat, ami a létrehozásától követő pár év alatt lezajlik, a rendszer tisztulása, a várólisták rövidülése, és a visszaélések nagyon jó mértékben történő kiszűrése érdekében szépen szolgál. Arra számítok, hogy az EESZTnek ez a jellegű bővítése és a technikának, az elektronikának ez a fajta használata ezt kiválóan fogja szolgálni. Azt a törvényi szabályozási szükségletet pedig esetleg vizsgáljuk, hogy ezt a barikádot, amely az egyik irányban fel van építve, valóban megkr eáljuk, megteremtsük. Úgyhogy köszönöm szépen, én így értelmeztem az önök hozzászólását, és valóban azt a fajta politikai vitát, hogy ki mit, hogyan akar fizetőssé tenni, én sem gondolnám most itt kinyitni. Végül az LMP képviseletében Hohn Krisztinának had d köszönjem meg, hogy a vízzel és az egészséges vízzel is foglalkozott. Valóban, a vizet az egészséges élet és az ivóvíz köti nagyon erősen a mi területeinkhez, az általunk képviselt területen a hatósági működéshez, ezért fontos számunkra, hogy megfelelő i dő álljon rendelkezésre arra, hogy el tudják végezni jól ezek a hatóságok, a mögöttük álló szakemberek a vizsgálatokat, mert az, hogy mit engedünk ki a csapból és iszunk abban a hitben, hogy ez egy jó minőségű ivóvíz, kritikus jelentőségű. Magyarországon j obb helyzetben vagyunk, mint sok másik ország akár csak Európában az ivóvíz minőségével kapcsolatosan. Az, amit ön említett, nyilván nem a mi tárcánkhoz tartozik, hogy a közműveket hovatovább újra meg újra fejleszteni kell. Egyet hadd mondjak: azt tudjuk p éldául, hogy amikor az ólommal kapcsolatos szennyeződés történt, akkor a közművek tekintetében megtette az állam és megtették a közműcégek az átállási kötelezettségeket, kicserélték a csöveket. Ahol nehezen hozzáférhető helyzetet látok, ezáltal problémát, és kell róla sokat beszélni, az az, ahogy a vízórától eljut az emberekhez a víz. Ezek a saját vízvezetékek a családi házban lehet, hogy 50 méteren keresztül, lehet, hogy 1965ben lefektetve, olyan csövek, amelyekben esetleg még mindig ólom van, és lehet, h ogy ez egy olyan társasház, ahol olyan döntések születtek, amelyek nem kedveznek az egészségnek, hanem valamiféle más értékeket képviselve nem történik meg a csőcsere. Tehát jelen pillanatban az a becslésünk, hogy a nagyobb probléma nem a köz által biztosí tott tevékenységek során van, illetve nem a köz által viszonylag egyszerűen szabályozható területeken van, hanem a magánszférában, ahol azt gondoljuk, az információ átadása rendkívül fontos. Megköszönöm mindenféle segítségüket ez irányban, hogy erről beszé ljünk publikusan, mert ez egy szükséges része ennek a munkának.
