Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - VOLNER JÁNOS (független):
265 mennyivel többet kellett az elmúlt években a magánegészségügyre fordítani, mint korábban, épp az állami egészségügy gyenge és rossz állapota miatt. (15.40) Hadd térjek át egy másik kérdésre, az exportimport kérdésére. Én m egértem azt, hogy a politikusok, hiszen én magam is az vagyok, szeretik az export eredményeit kommunikálni, és elsősorban az exportnövekedést tartják célravezetőnek megjeleníteni a politikai kommunikációban, de nagyon fontos lenne az, hogy a magyar gazdasá g döntéshozói átalakítsák az e téren való nézőpontjukat, hiszen import kiváltására alkalmas termékekkel sokkal többet tehetünk adott esetben a magyar gazdaságért, mint ha külpiacokon próbálnánk meg versenyezni külföldiekkel szemben. Higgyék el nekem, ez eg y rendkívül kemény dolog! Én vállalkozóként multicégeknek voltam a beszállítója, nagy német, angol, amerikai multikkal kellett versenyeznem különböző réspiacokon, kutya kemény dolog, és nagyon profinak kell lenni annak a vállalkozásnak, akinek ez sikerül. Szerintem sokkal egyszerűbb lenne a saját piacunkon előre gondolt szakmai fejlesztésekkel, szakpolitikával előrejutni, és ilyen módon megoldani azt, hogy minél nagyobb arányban részesedjünk a saját gazdaságunkból, adott esetben közbeszerzési rendszerünkből az itt megtermelt termékek révén, mint külpiacokon próbálkozni. Hadd támasszam alá az érvelésemet a magyar kereskedőházak példájával! A Magyar Nemzeti Kereskedőház egy állami cégként jött létre, hatéves működése alatt egyszer produkált nyereséget. Abba mo st ne menjünk bele, az hogy sikerült, mert az is inkább egy könyveléstechnikai műveletnek tűnik így utólag visszatekintve, de egy tény: ha nincs magyar árualap, amit eladhatnánk külföldön, amit eladhatnánk akár az oroszoknak, akár a törököknek vagy bárkine k, akivel a kormány próbálja kiegyensúlyozni az egyoldalú nyugati függést, akkor nem is jöhet létre magyar export. Egyelőre hiába hozunk létre mi magyar állami kereskedőházakat, hogy ezen keresztül próbáljuk eladni a magyar gazdaság termékeit külföldre, ha nincs magyar árualap. Ebben tehát előre kell lépni, és bizonyos szempontból nemcsak tudás, hanem termelésalapúvá tenni a magyar gazdaságot, de nem úgy, ahogy eddig tettük, hogy betagozódtunk alkalmazottként vagy adott esetben egyegy kisebb súlyú beszáll ítóként a multi értékláncainak magyarországi termelésébe, hanem önállóan, saját magyar termékekkel kell megjelennünk a külpiacokon, és ennek nagyon sok mindent alá kell rendelni. Fontos szót ejtenem bizonyos adónemek alakulásáról. 2010ben, amikor ez a kor mány megalakult, pontosabban ennek az elődje, akkor egy fontos célkitűzés volt az, hogy a multikat, a bankokat magasabb arányban bevonják a közteherviselésbe. Én magam is egyébként számonkértem ennek a gondolatnak a hiányát az elmúlt években többször is a kormányon, mert meggyőződésem, hogy ez nem történt meg kellőképpen. Konkrétan például érdemes megnézni a hitelintézeti járadék kérdését, amelyből éves szintén durván 20 milliárd forint folyt be a magyar költségvetésbe. Nem mondható egy túl jelentős adótéte lnek, de azért a 20 milliárd forint se volt annyira alacsony összeg. Ezt a kormány gyakorlatilag egyik lépésről a másikra megszüntette, ez a fajta hozzájárulása a bankszektornak megszűnt a költségvetéshez, amit én egyszerűen nem tudok mire föl értelmezni, hiszen ha az adott évet nézzük - 700 milliárd forint nyereséget, egészen pontosan 694 milliárd forint nyereséget produkál egy évben a bankszektor , akkor én ezt teljesen indokolatlannak látom, hogy miért engedünk el ebből a gigantikus, történelmi rekordot jelentő nyereségből 20 milliárd forintot egy, a bankokra vonatkozó adónem eltörlésével. A másik a pénzügyi szervezetek különadója, ahogy a közvélemény ismeri, a bankadó kérdése. Itt is érdemes megnézni az adómértékek változását, szándékosan meg is néztem: 2010 és 2015 között még a 2009es korrigált mérlegfőösszeg 0,53 százaléka volt a nagybankok bankadója; ez 2017től már 0,21 százalékra csökkent, tehát kevesebb mint felére. Ez megint csak egy olyan kérdés, amivel szerintem igenis érdemes foglalkozni. Ha a három évvel ezelőtti adatot nézem, tehát ez már a csökkentett bankadóra vonatkozik, akkor is 79 milliárd forint folyt be a költségvetésbe ebből az adónemből, tehát nem kevés még a csökkentés után is.
