Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP):
246 de a saját klientúra építésére jó sok magániskolát sikerült drága adóforintokból, jó drága magániskolát sikerült drága adóforintokból létrehozni a saját környezetük gazdagítására. Mivel az elmúlt években - és ez sem egy elhanyagolható szempont - a diagnosztikai eljárások sokat korszerűsödtek, egyre korábban és egyre több kisgyereknél fedezik fel az autizmust és az enyhe fokú fogyatékosságot is. Az au tistaotthonok kialakítására hiába javasoltunk nagyobb összeget, hiszen itt a legnagyobb hiány a lakóotthoni férőhelyekből, a kormány mit sem törődött a rászoruló gyerekek igényeivel, sajnos. Továbbá említeném azt is, hogy miközben egyre nő azoknak a tanuló knak a száma, akik helyzetükből adódóan leszakadnak azoktól a társaiktól, akik lépést tudnak tartani az oktatási rendszer nem mindig észszerű kívánalmaival, állandóan csökken azoknak a szakembereknek a száma - fejlesztőpedagógusoktól pszichológusi állomány ig , akik segíteni tudnának ebben a helyzetben, ezen a helyzeten. Sok olyan elkötelezett pedagógus van, aki tanítványa érdekében erején felül is mindent megtesz a lemaradás megakadályozásáért és a felzárkóztatás sikeréért. Ezek közül a pedagógusok közül k orábban, a mi időszakunkban évente száz főt a Teleki Blankadíjjal és 300 ezer forinttal jutalmaztunk. Hol van ez a mai egy doboz keksztől meg a kókadt tulipántól, amit mostanában adnak pedagógusnapon!? Tehát 300 ezer forinttal jutalmaztunk anno száz főt, akik a legnehezebb vagy az egyik legnehezebb területen dolgoznak a közoktatáson belül, miközben a jelenlegi kormány még a tisztességes bérezésüket sem biztosítja, és amit adott, még annak is az utolsó 5 százalékát elcsalta. Továbbá beszélnék arról, hogy a tankönyvek központosításával önök annyit értek el, hogy rossz minőségű és hasznavehetetlen tankönyvekre dobják ki az iskolák a pénzt. Képtelenek voltak megoldást találni arra, hogy a tanulók és a tanárok az oktatás során ne szenvedjenek hátrányt a rossz ta rtalmú és minőségű tankönyvek miatt, a szülőknek pedig ne kelljen indokolatlan többletköltségekkel hozzájárulni a minőségi oktatáshoz. Hát, hogy fér ez össze, kérem, az önök által propagandált ingyen oktatással?! Sehogy, kérem! Tovább folytatván: 2018 a cs aládok éve volt, legalábbis önök szerint. Volt nemzeti konzultáció, egy újabb gumicsont. Attól, hogy mondogatom, hogy ez a családok éve, még senkinek nem lett jobb a helyzete. Mit mondhatnának erre a konzultációra és az ehhez kapcsolódó felhajtásra, mikor mindennapi tapasztalatunk az, hogy a gyermekvédelem és az ehhez kapcsolódó igazságszolgáltatás lényegében ellehetetlenült mostanra Magyarországon, nem utolsósorban az erre szánt költségkeretek minimalizálása miatt, tehát az erre szánt költségek ugyanúgy el lehetetlenültek, ahogy az egész rendszer. Végezetül: Magyarországon már a 2017es felmérések szerint is 220 ezer magyar fiatal nem tanult és nem dolgozott. 220 ezer magyar fiatal! Kétszer mondom, hogy talán megértsék. Az Eurostat statisztikája szerint ez a szám - tragikus! - 2018ban az önök áldásos közreműködésével tovább nőtt, közülük mintegy százezren a hátralévő életükben már nem is igen fognak munkába állni, vagy ha igen, akkor mindössze közmunkába, hiszen őket önök 16 évesen lökték ki az oktatásból mi ndenféle szakmai képzettség nélkül, sokszor úgy, hogy még az írásolvasás is nehezükre esik. De nem csak szakmai végzettség nélkül; kérem, elérte a százezer főt azon gyerekek száma, akik nemcsak szakmai, hanem általános iskolai végzettség nélkül estek ki a közoktatás rendszeréből. Mit fogunk ezzel csinálni? A következő kormányok mit fognak ezzel, uram, csinálni? Egyszerűen nem is fogom fel ezeket a számokat, hogy ennyi gyereknek az életét tették önök taccsra. Minimális eltartásuk tehát kényszerűen azokra há rul majd, akik dolgozni képesek. Ugye, logikus? Szerepel vajon ez a következmény a büdzsé „tartozik” rovatában? A munkaalapú társadalom, Orbán nagy szlogenje ugyanis némi képzettséget mégiscsak megkívánna a XXI. században! Ezzel a megalázó helyzettel az un iós rangsor utolsó harmadában helyezkedik el Magyarország 13,3 százalékos aránnyal, ennél csak kilenc országban rosszabb a helyzet. Sajnos, szép tétel ez is a zárszámadásban.
