Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2282 magyar almát találni is, pedig azért elvárható lenne, hogy minden áruház, minden közület tartson ilyeneket. Komoly vadászatba ker ül mindez, és egy nagyon komoly logisztikai művelet, ami, legyünk őszinték, honfitársaink többsége által nem tanúsított magatartásminta, kényszerből általában inkább az ár szokott lenni a befolyásoló tényező. Azt látom, hogy amíg a vöröshagyma ára a 2017e s és 2019es viszonylatban 101 százalékkal emelkedett, a paradicsomé 87 százalékkal, az uborkáé is 40,5 százalékkal, ezen cikkek jó esetben kaphatóak magyar termelőtől, ez a szerencsés eset, de nagyon sokszor és az év komoly szakaszaiban pedig nem. Én érte m, hogy a kormányzat nem tudja beosztani, hogy melyik multi cég milyen útonmódon diverzifikálja a portfólióját, vagy hogyan töltse fel a polcait, de azt mondom, hogy egy egészséges klímát ki lehet alakítani. (13.30) Vannak ebben, ha vehetem így, a parlamentnek közös sikerei, a 201014 közötti ciklusban nagyon forszíroztam azt, hogy a védjegytörvényt módosítsuk olyan irányba, hogy a magyar termék, trikolór és védjegy ne jelenhessen meg Kolumbiából származó fűszereken v agy egyéb olyan termékeken, amelyek kapcsán úgy érzem, közmegegyezés volt, és van köztünk, hogy nem feltétlen a magyar termék elnevezést érdemlik meg, és ez félrevezeti a fogyasztókat, vásárlókat. Szerencsére itt azért érdemi elmozdulás történt az utóbbi é vekben, de azt látom, hogy ebben a sajnálatosan globalizált gazdasági helyzetben egyszerűen nem képes fizikailag megtenni a fogyasztó, a vásárló azt, hogy kizárólag hazai termékre támaszkodjon. Bárcsak meg tudná! Tehát ha lesz ilyen javaslatuk, én mindenár on támogatni fogom, mindenféle fegyelemmel és elvárással szemben a mi frakciónk támogatja ezeket a lokalizáció felé induló előterjesztéseket, és hát igen, egy jó hazafi vérében azért ez benne van. De azt el kell hogy mondjam, hogy egy ennyire globalizált é s ennyire kitett gazdaságban, mint amilyen a magyar, kissé naiv lenne elvárni azt, hogy teljes mértékben tudjunk a hazaira támaszkodni. Bárcsak így lenne! És azt is szeretném elmondani, hogy azok a szállítmányozó cégek, akik adott esetben a hazai termékeke t is szállítják a multiláncok különböző üzleteibe, szintén importtermékekkel, importárukkal dolgoznak. Tehát ott is bekövetkezik egy közvetett árudrágulás, mire az a termék odaér. Tehát tényleg, ennek az útnak a lerövidítése lenne egy nagyon jó, optimális megoldás, de ebben a kitett gazdaságban korlátozottak a lehetőségeink, sokkal jobb lenne talán nem erősíteni ezeket a káros folyamatokat a gyenge forintárfolyam megtartásával, helyben tartásával. Alelnök úr felé fordulva szeretném megkérni, hogy válaszoljo n arra: miért nem tér ki a beszámoló egy nagyon fontos kérdéskörre, ez pedig az EUtagságból kifolyólag és abból eredő euróbeáramlás gazdasági hatásai. Nem tartozom azok közé, és óriási vitám van ellenzéki képviselőkkel azt illetően, hogy ők áldásnak, egyf ajta önzetlen jótéteménynek fogják fel az EUforrásokat. Én nem, Magyarország nemcsak a tagdíján keresztül teszi be a közös kasszába, amit kell, hanem azzal, hogy nyugati multicégek „vadászterületévé” váltunk, a tőkekiáramlási adatokból látszik, hogy azért elképesztő profitot tudnak itt ezek a cégek megtermelni. Valószínűleg ezért éri meg nekik Magyarország európai uniós tagsága. De ha már ekkora, óriási forrásbőség jelent meg az utóbbi években, miért nem látunk arra vonatkozó kimutatást, hogy ez milyen hat ást gyakorolt a magyar gazdaságra? Ez azért is fontos lenne, mert a következő években ez a forrásbő időszak visszaszorul, tehát úgy látjuk, hogy ekkora forrásbőségre nem számíthatunk, de körülbelül 12 000 milliárd forintnyi uniós támogatásról beszélünk az EUcsatlakozás 15 éve alatt. Ez, ha kiszámoljuk, akkor nagyjából a tavalyi GDP egyharmadának felel meg, tehát egy elképesztő, tetemes összegről van szó. Én nem látom a magyar gazdaságban ennek kizárólagos hasznosulását, és azt, hogy szintet sikerült volna lépni ebből, de adódik a kérdés, hogy mi lesz velünk akkor, amikor kevésbé forrásbő időszakban kellene ugyanilyen adatokat produkálni. A gazdasági növekedéssel is csínján bánnék, nemcsak azért, mert a következő
