Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (független):
2279 magyar gazdaságpolitika hosszú évek óta, több kormányzati ciklus óta elhanyagolt területe, ami meg fogja magát bosszulni. Mellár tanár úr szintén említette a gyenge forint és az exportösztönzés kapcsolatát, am i sajnos az elmúlt években már egyre kevésbé igaz, és egyre kevésbé jellemző a magyar gazdaságra. Itt érdemes megint csak a gazdaságpolitika fókuszát egy kicsit megváltoztatni. A magyar jegybank az elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját, ezért aztán fontos lenne arról beszélni például, hogy ne a politikusok által hajhászott sikereket kövessék a gazdaságpolitikai prioritásoknál, tehát ne elsősorban az exportsikerekre törekedjenek - ezek rendkívül fontosak, termé szetesen , hanem a sokkal inkább jobb költséghatékonysággal megvalósuló, export kiváltására alkalmas termékek gyártását preferálják, hiszen jóval költséghatékonyabban lehet ezen a téren megvívni a magyar gazdaság küzdelmeit, és a magyar cégek természetese n a saját magyar piacukon sokkal versenyképesebbek lehetnek, mint egy egyébként protekcionista alapon működő külföldi piacon. Azt gondolom, hogy ez a magyar gazdaságpolitika nagyon régi keletű tévedése volt, hogy erő ltette mindig az exportsikereket ahelyett, hogy az export kiváltására alkalmas termékek bővítésére és ezek megerősítésére koncentrált volna az elmúlt években. Meggyőződésem szerint sokkal jobban jártunk volna, ha nem ezt az utat követjük. Kérem azt Nagy Má rton úrtól, hogy majd tolmácsolja ezt a jegybankelnök úr részére, és eszerint javaslom kiegészíteni a jegybank tevékenységét. Két olyan adónemről szeretnék beszélni, ami számomra különösen fájó pont volt. Akkor, amikor 2010ben Orbán Viktor meghirdette azt , hogy igazságosan és az eddiginél sokkal egyenlőbb mértékben járuljanak hozzá a multinacionális cégek is Magyarország közteherviseléséhez, akkor egy olyan célt fogalmazott meg, amit egyébként a Jobbik - mármint a régi Jobbik is - jó néhányszor fölvállalt és említett. Ez az volt, hogy vonjuk be a multikat a közteherviselésbe az eddigieknél nagyobb arányban, de ennek jó eszköze volt a hitelintézeti járadék, amiből Magyarország éves szinten nagyjából 20 milliárd forintos költségvetési bevételt realizált. Nagy on csodálkoztam azon, amikor a Magyar Nemzeti Bank kiadta a prognózisát, és ebből kiderült, hogy megközelíti a 700 milliárd forintot a hitelintézeti szektor nyereségessége, akkor mi a fészkes fenéért kell a hitelintézeti járadékot eltörölni?! Nem bírja ki a bankrendszer azt a 20 milliárd forintot? Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért volt erre szükség. Meggyőződésem szerint ezt a terhelést továbbra is a bankokon rajta kellett volna hagyni. Ugyanígy, amikor az 50 milliárd forint feletti mérlegfőösszegű ban kok adóterhelését nézem, a bankadó nagyságát, kevesebb, mint felére, 0,21 százalékra csökkentették ezt az adóterhelést. Ez megint egy olyan lépés, amivel én egyszerűen nem tudok egyetérteni. Kimagasló nyereségességet produkál a bankrendszer, egyik évről a másik évre folyamatosan saját nyereségességét megdönti. Félre ne értsék, én nem vagyok baloldali képviselő, tehát nem sajnálom a bankoktól a nyereséget, de amikor ilyen kimagasló nyereségességet produkál, akkor azt gondolom, joggal várható el a magyar álla mpolgárok érdekében, hogy ezt a nyereséget lehetőség szerint a magyar állam javára is lehessen fordítani, és ne adjuk oda egy jelentős adócsökkentés formájában a hitelintézetek részére. A harmadik ilyen adó, amiről szeretnék nagyon röviden beszélni, az a t ranzakciós illeték bevezetése. Emlékszem azokra a vitákra, amiket még a 2012es bevezetést megelőzően folytattunk itt a Házban. El is mondtam azt, hogy nem látom a törvényi garanciáját annak, hogy a kereskedelmi bankok nem fogják a tranzakciós költségeik m egemelésével áthárítani a tranzakciós illeték terhét a fogyasztókra. Ez aztán meg is történt a későbbiekben. Kiküldték a bankok a különböző csomagmódosító szándékaikról szóló leveleket az ügyfelek részére százezer, sőt milliószám, és tájékoztatták őket ar ról - nemegyszer ez a kapcsolat egyébként abszolút szorosan kimutatható volt , hogy pont annyival emelte meg jó néhány nagy kereskedelmi bank a tranzakciós költségeket, mint amekkora a tranzakciós illeték volt. (13.20)
