Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2268 nyilatkozataiban már igyekszik a probléma megoldására javaslatokat tenni, de Magyarország Kormánya nem partner önöknek ebben, nem hallja meg ezeket a hangokat. F. Kovács képviselőtársam egyáltalán nem volt bátor egyszer sem, amikor a budapesti va gy nagyvárosi albérleti díjak kerültek szóba, mert Magyarország Kormánya elnézi, eltűri ezeket a folyamatokat, az egész lakhatási válságot, és nem cselekszik, nem avatkozik be. Nem azt mondom, hogy egy berlini típusú hatósági áras befagyasztás jó lenne, eg yáltalán nem támogatnám, mert úgy gondolom, hogy Magyarországon ez inkább a feketegazdaságot vagy a szürkét erősítené, de azt mondom, hogy a problémával foglalkozni kell. Észre kell venni, hogy magyar emberektől 160180 ezer forintos albérleti díjat kénysz erként elkérni, ez nem egy egészséges gazdasági helyzet a jelenlegi bérszínvonal mellett. Azt is látom, hogy a CSOK esetében van kedvezményes hitel dögivel, de az igénybevevők vagy igénybe venni szándékozók többsége inkább a támogatási szférára lenne rászo rulva, tehát arra, hogy egy használt ingatlan esetén az általa igénybe vehető támogatás is mérhető legyen. Ugyanígy vitatkoznunk kellene az új építésű lakásokra vonatkozó kedvezményes áfakulcs kivezetéséről, mert szerintem ez elhamarkodott volt, ezt nem sz abadott volna ilyen gyorsan kivezetni. Ezek mind legitim vitaalapok lennének. A jegybank egyébként észrevette ezt a problémakört, értetlenül állok az előtt, hogy Magyarország Kormánya egyszerűen nem beszél ezekről, mintha nem léteznének, pedig honfitársain k százezrei ezért nem tudnak érdemben változtatni az életükön. Szeretném még egyszer felhívni a figyelmüket arra, hogy igen, jogszabályt kell módosítani, osztalék gyanánt a mindenkori jegybanki nyereséget be kell fizettetni a költségvetésbe, ebben nem nagy on tudunk kompromisszumot ismerni, főleg, amíg devizások pénzéről is szó van. A lakhatási kataklizma felszámolása tekintetében viszont hallják meg azokat a szakmai elemzéseket, amelyeket a jegybank artikulál, önök ugyanakkor valamiért meg befogják a fülüke t. Azt is látnunk kell, nem akarom idézni az összeget, amely elhangzott az expozéban, miszerint a devizahiteles átváltáson önök szerint- idézőjelben - mennyit „nyertek” az emberek, mert szerintem ez az összeg pontatlan volt. A pontos elemzés arról szólna, hogy ha a forintosítással ennyit nyertek az érintettek, akkor vajon mennyit nyertek a kereskedelmi bankok. Mert nagyon jól tudjuk, hogy ha valaki 165 forinton vette fel ezt az úgynevezett hitelét, annak önök 256 forinton váltották át. Hol van a kettő közöt ti különbség? Ez a nagyon tetemes összeg jóvá lett írva az érintett bankok számláján, mint legálisan elvont jövedelem, és ebbe ma nem köthet bele senki, hiszen jogszabály jóváírta azt, amit szerintem nem szabadott volna. Ezeket a hiteleket a felvétel napjá nak árfolyamán kellett volna, és állítom, hogy kellene forintosítani. Hogy ez azonnal történik meg vagy egy többéves lépcsőzetes folyamat eredményeként, ez megint csak egy legitim vita alapja. De azt látom, hogy a regionális szinten is rekordokat produkáló bankrendszeri eredmények fényében erre lenne mozgástér, lenne lehetőség anélkül is, hogy ezt a banki szisztémát bármi komolyan megremegtesse. Ezek függvényében hívom fel tehát képviselőtársaim figyelmét arra, hogy bőven lenne itt még feladat, bőven lenne miről beszélni, de nem győzelmi jelentések formájában, hanem sokkalsokkal őszintébben, mint ahogy önök tették. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár Gyul a képviselő úrnak, MSZPképviselőcsoport. Parancsoljon! MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Én nem tudom vállalni azt, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott. Én a magam részéről ezt a parlamenti patkót azért a politika és a szakma olyan határmezsgyéjének gondolom, ahol mondjuk, nevezzük most szakmapolitikai vitának, nyilván azt a saját végzettsége okán sokkal inkább a szakma felé tolta, én most lehet , hogy egy másik irányba fogom eltolni.
