Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
2232 színháznak a látogatottsága az összes többi budapesti színházhoz hasonlítva. Igen, ezen az tud segíteni, hogy a Nemzeti Színházba 60 milliárdos keretösszeggel vidékről hoznak fel nézőket, busszal. (Nacsa Lőrinc: Ez miért baj?) Igen, kérem tisztelettel, az a baj, hogy vesztésre állnak a kultúr harcban. Ezt próbálják most valami egészen vállalhatatlan módon helyreigazítani. Szégyen és gyalázat! Egy mondatot akarok még mondani, bár ma már miniszterelnök úrral is vitába keveredtem ebben. Igen, Hiller képviselőtársam tökéletesen fogalmazott: önök el őhozták a kollektív bűnösség elvét. Szeretném, hogy elhangozzon a vitában, hogy a kollektív bűnösség elvét két rendszer használta és alkalmazta visszatérő módon: a náci Németország és a kommunista Szovjetunió. Nagyon szeretném, ha a FideszKDNPszövetség n em akarna ezeknek a rendszereknek a nyomába lépni. Jelen pillanatban ezen az úton vannak. Azt gondolom, hogy az egyedi megállapodással a finanszírozási részen túl az is probléma, hogy igen, bele fog szólni a repertoárba. Ha ön volt önkormányzati képviselő, Nacsa képviselőtársam, akkor pontosan tudja, hogy azért, mert az önkormányzat finanszíroz egy kis színházat, például a IX. kerületben a Pinceszínházat, attól nem akar beleszólni a repertoárba például. Nem akar beleszólni abba, hogy kikkel játsszon a szính áz. Igen, azt gondolom, hogy mutogathatja a kinyomtatott törvénytervezetet, képviselőtársam, ha szövegszerűen nincs is benne, tartalmát tekintve benne van. Azt gondolom, hogy az önök gyakorlata, az önök politikai gyakorlata tökéletesen igazolja azt, hogy e rre kell számítanunk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bence képviselő úrnak. (22.40) TORDAI BENCE (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő társak! Hát, nehéz lenne mit hozzátenni, mert azt hiszem, az ellenzék részéről olyan össztűz alá vettük ezt a szégyenteljes törvényjavaslatot, amit kevés más törvényjavaslat érdemelt ki. Mégpedig teljes joggal kapta meg ezt az össztüzet, és nemcsak az elle nzéki képviselők, hanem gyakorlatilag a kultúra minden szereplője részéről hasonló vehemenciával hangzottak el bírálatok az elmúlt néhány napban. Talán ennek köszönhető, hogy a korábban nettó bolsevik törvény mostanra egy ilyen bolsi light törvényjavaslatt á szelídült. Talán, amit hozzá tudnék tenni ehhez az egészhez, az nem is a kultúrpolitikai része, mert én nem érzem magam felkent kultúrpolitikusnak, egyszerű mezei kultúrafogyasztó vagyok, hanem inkább az a politikai környezet, amiben ez zajlik. Hiszen Or bán Viktor sem tagadta, hogy ez az egész kultúrkampf a politikai rendszer kulturális korszakba ágyazásáról szól. Talán jól idéztem a tavalyi tusványosi gondolatait. Ez a kulturális korszak, amit szeretnének meghatározni, nagyon komoly kihívásokkal küzd, le ginkább a tartalom hiányával. Mert el lehet pufogtatni akárhányszor a „nemzeti” jelzőt, de az a helyzet, hogy önök ilyen, úgynevezett nemzeti szellemiségű műveket nem igazán tudtak alkotni az elmúlt, most már lassan egy évtizedben. Miközben a politikai hat alom az önök kezében volt, Orbán Viktor tulajdonképpen jogosan állapította meg némi önkritikával, bár nem kimondott önkritikával, hogy ezen a területen semmit nem tudtak elérni. Nem tudom, hogy az önök alkotóiban a tehetség vagy a szorgalom hiányzik, vagy egyszerűen arról van szó, hogy aki a művészetre adja a fejét, az egy szabadon gondolkodó lélek, és egy ilyen elnyomó rezsimmel nem nagyon áll szóba. Én inkább az utóbbira gyanakszom. Az a helyzet, hogy hiába nemzetiznek, nem lesz önöknek fideszes értelembe n vett nemzeti kultúrájuk, mert aki a politikai hatalom kiszolgálójának áll, az bizony jó művész nem lehet. És ez a gond egyébként például Dörnerrel is, egyszerre fasisztoid és tehetségtelen. De hát látjuk, hogy a közönség ítéletet mondott az Újszínházról, ítéletet mondott az önök kegyeltje által vezetett Nemzeti Színházról vagy éppen az Operaházról is. Fél házzal mennek az előadások, és ez is úgy,
