Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
2230 kritikus véleménye. Ott tartanak politikailag és kultúrpolitikailag, ahol Pósán képviselő úr, aki a „kritikust” és az „ellenzékit” összekeveri egymással. Tisztelt képviselő úr, az ellenzékiség és kormánypártiság - bár önök úgy képzelik, hogy ez nem így van - relatív és változó fogalmak, a művészet kritikussága meg állandó. A művészet egyik legfontosabb jellemzője az, hogy nem kormányz ati kegyet keres, nem arra törekszik, hogy fentről becsben tartsák. Nem állítom, hogy minden művész ilyen, s azt sem állítom, hogy minden művész, akit ez vagy az a hatalom kegyel, az nem lehet jó művész. Azt mondom csak, hogy ezt elvárni a művészektől súly os hiba. A művészeket kormánypártiakra és ellenzékiekre osztani, ahogy Pósán képviselő úr is teszi, súlyos hiba és egyben önleleplező is. Mert amikor önök pénzt osztanak, akkor arról beszélnek, hogy ha majd a kormány adja a pénzt. Tisztelt képviselőtársaim , tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormány, nem a saját pénzüket osztják, hanem a magyar adófizetők pénzét osztják! Azt a pénzt osztják el, amit megkerestek emberek, amiért dolgoztak mások, és amit persze még nem sikerült ellopniuk. Innen kezdve meg azt kell mondanom, hogy nem azt kell nézni, hogy ez hatalmi kérdés, hogy mert ezt a kormány is támogatja, akkor majd a kormány tudja, hogy hogyan legyen igazgató és hogyan legyen működési rend. Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúrafinanszírozás működő modellje i bár rendkívül eltérők egymástól Berlintől Los Angelesig és Rómától Stockholmig, de ahol jól működő és hatékony modellek vannak, ott egy dolog mindenképpen jellemző rájuk, az, hogy bár van mögöttük politikai felhatalmazás és politikai döntés, de nincs ben nük politikai szempont, és nincs közvetlen politikai befolyás. Éppen ez az, amit államtitkár úr rendkívül gondosan és ügyesen elkerült, de amit őszintébb szavú képviselőtársaink kimondtak: önök politikai okokból akarják ezt a törvényt. Azért akarják ezt a törvényt, hogy dönthessenek az önkormányzati színházakról is. A fővárosban eddig olyan igazgatókinevezési rendszer volt, amelyben alapvetően egy szakmai bizottság tett javaslatot. Abba nem mennék bele, hogy ezt vidéken gyakran hogyan kerülték meg itt, ott meg amott az önök polgármesterei, de a fővárosban Tarlós István kétségkívül nagyon kevés esetben kerülte meg ezt a rendszert; az egyikről már sokat beszéltünk, most nem hoznám újra ide. De azt kell önöknek mondanom, hogy nem azért kell szakmai alapú finans zírozási rendszer és szakmai alapú vezetőkiválasztási rendszer a színházi életben, mert ez valami liberális csökevény, mert ez biztosítja a liberálisok fölényét. (22.30) Jut eszembe, én azért nagyon kínosan érezném magamat, hogy miközben önö k kisnyilasozzák a Jobbikot, az a politikus állt egyedül önök mellé ebben a parlamenti vitában, aki biztosan nem kisnyilas. Azt kell mondanom önöknek, képviselőtársaim, hogy lehet látni, hogy csak a Gömbösféle kultúrharc oldaláról van önöknek támogatása, máshonnan sehonnan. Visszatérve tehát az alapgondolatra, nem azért kell ilyen finanszírozás, mert ez liberális vagy konzervatív kérdés, mert konzervatív országokban és konzervatív politikusok esetében is ilyen típusú finanszírozási és vezetőkiválasztási re ndszerek vannak, hanem azért, mert a művészet nem működhet úgy, a kultúra nem működhet úgy, hogy nincs autonómiája, nincs sokszínűsége, és nem tartják tiszteletben azt, hogy a kultúra nagyon sokfajta gondolatot hozhat a felszínre. A régi NKArendszer - úgy értem, az L. Simon államtitkár úr működése előtti NKArendszer - egyébként többékevésbé így működött. A mostani már csak félig működik így, tekintettel arra, hogy telerakták a kollégiumokat politikai delegáltakkal, de nem véletlen, hogy L. Simon úrnak mé g ez is túl sok, még ebből is vissza akar venni. (L. Simon László: Hülyeségeket beszélsz!) Láttuk, és ön teljesen világossá tette, hogy ez csak a kezdő lépés, jönnek majd a múzeumok, jön majd az NKA, megy tovább a kultúrharc. De azt kell önöknek mondanom, hogy abban biztosan egyetértünk, hogy a kultúra a nemzet egyik legfontosabb összetartó ereje. (L. Simon László: Hát, igen!) Amikor önök rátámadnak a természete szerint szabad, kritikus és sokszínű kultúrára, amikor önök gyarmatosítani akarják a kultúrát, a kkor legyen világos, hogy a nemzetre támadnak rá, a nemzetet akarják rabságba taszítani. Nem az a hazafi, aki Wass Albertet szaval reggeleste, nem az a
