Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 2. hétfő - 99. szám - Az ülésnap bezárása - ELNÖK:
1928 gyakorlattá vált a fizikai elzár ásuk, intézménybe kényszerítésük is, amit semmi sem indokolt, viszont egyik következményeként a társadalom óriási többsége alig találkozott velük, aminek természetes folyományaként széles körben alakult ki velük szemben előítélet, viszolygás, kerülték, kig únyolták és kirekesztették őket. A múlt század hetvenes éveiben kezdődött meg az a szemléletváltás, amely szerint a fogyatékosság lényege nem valamely képesség hiánya, az mindenekelőtt bizonyos környezeti, társadalmi akadályok következménye, ami megnehezít i, hogy a fogyatékossággal élők másokhoz hasonlóan részt vegyenek a társadalom mindennapi életében. Nem elsősorban megváltoztatni akarja tehát a fogyatékossággal élőket, célja az akadálymentesítés, mindazoknak a gátaknak az eltávolítása, ami a társadalmi r észvételben megakadályozza őket. A fogyatékosság ezáltal emberi jogi, emancipációs kérdéssé vált, annak elfogadásává, hogy a fogyatékossággal élők egyenlőek, a társadalom minden más tagjával azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik őket . Bár a Magyar Köztársaság 2007ben ratifikálta az ENSZ 1992ben elfogadott egyezményét a fogyatékossággal élő személyek jogairól, a haladás idehaza nagyon lassú. Gondoljunk az olyan egyszerű, hétköznapi ügyekre, mint hogy hogyan jut le egy kerekesszékes p olgártársunk az aluljáróba, hogyan vesz föl pénzt a vak ember az ATMből, ha az automata nem képes verbális kommunikációra, hogyan tölt ki egy szükségessé váló nyomtatványt, ha az nem áll rendelkezésre Brailleírás formájában, hogyan néz meg egy siket egy filmet vagy egy színdarabot, ha az nincs föliratozva. A fogyatékossággal élők ráadásul nemcsak helyzetükből adódóan válnak hátrányos megkülönböztetés áldozatává, gyakran ma is szembe kell nézniük előítéletekkel, gúnyolódással, tudatos diszkriminációval, és akkor még nem is szóltunk a többszörös fogyatékosságról, amelyben például a siketség és a vakság együtt jelenik meg. Mindazonáltal a legnehezebb helyzetben talán mégis az értelmi fogyatékosok vannak. 1997ben választókerü letemben, a XV. kerületben polgármesterként megkeresett annak idején Göncz Árpád köztársasági elnök felesége, akit mindenki Zsuzsa asszonyként emlegetett. Ő akkoriban terelt egybe 36 értelmi sérültekkel foglalkozó civil szervezetet, létrehozta az ÉTAt, az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségét, amelynek ma már 52 tagszervezete van. Zsuzsa asszony azzal a problémával fordult hozzám, hogy a létrejövő szövetségnek nincs helye, ahol működni tudna. A képviselőte stület döntése alapján aztán a XV. kerületben létrehoztunk egy olyan intézményt, ahol az óvodától a fogyatékos személyek nappali ellátásával foglalkozó egységünkig alapítványi gondoskodású és civil szervezeteket, intézményeket helyeztünk el. Azóta több üte mben kiépítettük a főváros egyik legkorszerűbb intézményét, és itt kapott helyet ez a bizonyos ÉTA 22 évvel ezelőtt. Az országos központja is itt van. Az ÉTA azóta országos hatáskörű nonprofit közhasznú szervezetté vált, ernyője alá tartozik becslésünk sze rint négyötezer értelmileg akadályozott és halmozottan sérült ember, az ő családtagjaik és a velük foglalkozó segítők és szakemberek tartoznak, érdekvédelmi tevékenységével és szolgáltatásainak nyújtásával pedig hozzájárul az ő és közvetlen környezetük él etminőségének javításához. Köszönöm szépen, hogy elmondhattam. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Az ülésnap bezárása ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A napirend utáni felszólalások végére értünk. Megköszönöm munkájuka t. Az Országgyűlés holnap reggel 9 órakor folytatja ülését. Az ülésnapot bezárom . Jó éjszakát mindenkinek! (Az ülésnap 22 óra 27 perckor ért véget.)
