Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 22. péntek - 97. szám - A Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1649 számonkérem. Ez egyértelműen mutatja, hogy a csak forintokra épülő támogatási szisztéma, ami jellemzően a felső középosztálytól fölfelé hat, nem volt képes beváltatni a célját, nem hozta el azt az eredményt, amire számítottak. (13.10) Akkor beszéljünk arról a rendszerről, amibe most önök belenyúlnak, mint említettem, az egyik oldalon egy nagyjából 5 milliárdos korrekcióval, a másik oldalon - azért szeretném elmondani - az eva megszüntetésével és kivezetésével egyfajta bizonytalanságot is behoznak ebbe a rendszerbe. Hiszen a katáról tudjuk, hogy még változni fog a közeljövőben, az nem tekinthető véglegesnek jelen pillanatban, és az a több mint 16 ezer evás, a kinek december 31ével döntést kell hozni arról, hogy milyen adózási forma szerint folytatja pályafutását, ezt a döntést nem feltétlenül tudja meghozni úgy, hogy a katának a végleges feltételrendszere nem ismeretes. A számok, amelyek előttem vannak, pont e zt mutatják, idén szeptemberi állapot szerint 17,5 ezren tartoztak az eva alá, most 16 600 evást találunk. Ez azt jelenti, hogy két hónap alatt nagyságrendileg 900 vállalkozás tudta eldönteni azt, hogy melyik forma szerint folytassa, és van még 16 600, mik özben a december 31. rohamosan közeledik, és azt látjuk, hogy a feltételrendszer tisztázatlan mivoltából kifolyólag nem feltétlenül tudják eldönteni azt, hogy merre tovább. Ezen is segíthetne ez a javaslat, ha vagy azt jelentené ki, hogy a kata feltételren dszere ilyen marad, mint amilyen, vagy pedig behozná azokat a változtatásokat, amelyeket szeretne véglegesíteni. Azt is látnunk kell, hogy amin leginkább nem változtat sem ez a javaslat, sem a kormány gazdaságpolitikája, az a hazai fizetésekre rakódó adók, járulékok szintje, ami még mindig azért a világ élvonalában található. Az egy számjegyű szja talán tudna ezen a statisztikai elmozduláson segíteni - hogy milyen gazdaságpolitikai változásokat idézne elő, az egy másik kérdés , de Varga Mihály miniszter úr egyértelműen deklarálta, hogy 2021ig nem terveznek egy számjegyű szjat. Mint mondtam, a másik kérdés a társasági adó kulcsának a milyensége, pontosabban, a multicégekkel való elbánás egésze. Én azzal is elégedett lennék, ha ezt az indokolatlan kedvezmén ytömeget, amit Magyarország Kormánya és a korábbi kormányok kitaláltak ezen cégek számára, legalább átgondolnák. Hiszen aki minimális szinten ismeri ezen multicégek döntéseit, befektetési logikáját, nagyon jól tudja, hogy az orbáni modell egész egyszerűen nem működik náluk. Tehát az, hogy kimegy SzaúdArábiába egy ország miniszterelnöke, és elmondja, hogy itt kellőképpen alacsonyak a munkabérek, valamint szerinte kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve, ez két olyan faktor, amely érdekli a multicégeket, de az, hogy egy gyártósor idekerül vagy sem, elsősorban nem ezek alapján fog eldőlni. Sokkal fontosabb lenne azt a kiszámítható jogi környezetet és hátteret megteremteni, amely ezeket a cégeket egyébként őszintén érdekelné, és ha egy 510 éves perspektíváb an egy vállalható klímát tudnának kapni, szerezni, akkor higgyék el, hogy negyedik, ötödik faktor lenne az, hogy a magyar munkabérek alacsonyak legyenek, mert ez a kormány szándéka, illetve az, hogy a munka törvénykönyve rugalmas legyen - szerintem ne legy en. Még egyszer mondom, ezen multik cégei esetében negyedik, ötödik döntési tényezők érdekében feláldozni magyar emberek egészségét vagy a bérszínvonalat alacsonyan tartani álláspontom szerint történelmi bűn. Kivándorlási statisztikákról ne kezdjünk el itt vitatkozni, mert van a kormánynak egy saját statisztikája. Ebben azt vizionálja, hogy már megfordult a migrációs egyenleg, és többen jönnek haza a Kánaánba, mint ahányan kényszerből távoznak innen. Én ezzel tudnék egyébként statisztikai alapon is vitatkoz ni, hiszen nagyon kevés olyan magyar állampolgár van, aki úgy vándorol külföldre, hogy bemegy a hivatalba, közli, hogy itt a tajkártyám, felszámolom a biztosítási jogviszonyomat, felszámolom a lakcímemet, elvágom minden családi kötelékemet, kivándorlok, t essék, itt vagyok a statisztikában. Viszonylag kevesen vannak ilyenek azokhoz képest, akik pár évre tervezik a távozást, vagy adott esetben az itteni korábbi devizahitelüket az ottani magasabb bérből igyekeznek törleszteni
