Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat ... - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
1376 megszavazok, azt én betartom, és a frakciótársaimmal betartatom. Egy olyan szabályt, amit önök rám erőszakolnak, azt nem tartom be. És amikor tavaly ilyenkor itt ültünk, én is itt voltam azon a vitán, tételesen házszabályellenesen lett lezárva a vita. A házszabá ly azt mondja ugyanis, hogy a jelen lévő képviselők többségével lehet egy ilyen vitát lezárni. Talán Kósa Lajoson kívül, ha két fideszes képviselő itt volt, de lehet, hogy egy se. Nem volt meg a házszabályi feltétele a vita lezárásának. Innentől kezdve ann ak a törvénynek a további vitája és a végszavazása is törvénytelen volt, ezt ma is állítom. És ebben a tekintetben igenis minden eszközt igénybe kellett venni, ami az erőszakosságot természetesen nem foglalja magába. De ha a legalapvetőbb szabályainkat a t öbbség nem tartja be, akkor milyen eszközök vannak, képviselőtársaim? Mondják meg, mi a különbség aközött, hogy egy vitát törvénytelenül lezárnak, és így lesz egyébként házszabálysértő egy törvény elfogadása meg aközött, hogy esetleg nem is tartanak róla m ár vitát, vagy egyből megjelentetik a Közlönyben, amit a minisztériumban megírnak. Alapvetően jogilag nincs közte különbség, ilyet nem lehet csinálni. És igen, az Alaptörvényt is egyedül csinálták végig. Szintén szeretnék csak halkan visszautalni, igen, eg y más politikai klímára, amikor akkor szintén a kétharmados, most már balliberálisnak bélyegzett, mondott többség saját maga azt mondta, hogy alkotmányos kérdésekhez négyötödös többséggel lehet csak nyúlni. (3.20) Mert az alkotmány, például, mint a házsza bály is, vagy mindenkié, vagy senkié. És ha megnézzük a történelmi példákat, pontosan ezeket a szituációkat mutatja. S persze, tényleg ehhez képest nagyon aranyos kis doromboló kiscicák vagyunk. Az a bizonyos, ma már említett zsebkendőszavazás, amely az ön ök és leginkább Kövér László által istenített Tisza István műve volt, arról szólt, hogy egyszerűen átverték a parlamenti teremben lévő képviselőket, mint egy egyszerű kocsmai jelenetnél. Becsapták őket, és kihirdették a szavazási végeredményt házszabályell enesen. Ezek után feloszlatták a parlamentet, és amikor legközelebb összeült, akkor az ellenzéki képviselők ezeket a gyönyörű bútorokat szétverték, majd a rájuk küldött rendőröket és országgyűlési őröket felváltva ütöttékvágták. De ott is azzal kezdődött, hogy a többség birtokában lévő levezető elnök, mondom még egyszer, egy útonálló módszerrel, egyszerűen becsapva a parlamentet házszabályellenesen kihirdetett egy házszabálymódosítást, amit a parlamentben ülők nem kívántak megszavazni. S ezt a remek hagyo mányát folytatta Tisza akkor, amikor az egyik ellenzéki képviselő már odáig jutott, hogy rálőtt a pulpitusra. Igen, ott van a golyó, meg lehet nézni. Egyébként ugyanez az ember ugyanezekben a napokban az ellenzék, illetve a munkások, vagy éppen a nyomorgó és éhező kisgazdák és parasztok tüntetéseibe lövetett bele sortűzzel. Ha jól emlékszem, csak Nagyváradon 17 halálos áldozat volt. Ez az önök példaképe, és erre is megy ez az egész. S az sem úgy kezdődött, hogy az ellenzék bejött, és csak úgy l’art pour l’a rt szétverte a termet, hanem az volt, hogy még a jogaikat is elvéve erőszakkal kezdték el vezetni az országot. S persze kicsiben, de még egyszer mondom, a rabszolgatörvény törvénytelen vitalezárása és onnantól kezdve az egész törvény elfogadása analógiájáb an ugyanez most. Ne csodálkozzanak rajta, ha a reakció is ez lett. Én azt gondolom kordonbontó fideszes kollégáimról, hogy önök sem használtak volna más eszközt. S ha önök úgy érezték, hogy annak a kordonnak a léte nem jogszerű, kimentek és lebontották, ak kor még egyszer kérdezem, min csodálkoznak azon, hogy egy törvénytelenül végigvitt törvény vitájának a végén az ellenzék azt mondja, hogy ezt már nem. A Ház tekintélyéről sok szó esett. Önök akkor hogyan óvták a Ház tekintélyét, és mit gondolnak ennek a pa rlamentnek a működéséről, amelyben kétharmados többségben ülnek, amikor az évi 80 milliárd forintért tengődő közmédiának szinte az első dolga az lett, hogy ennek a parlamentnek a közvetítéseit leállítsa? Milyen tekintélyt szánnak önök annak az intézménynek , amely a legfőbb népképviseleti szerv - itt dől el minden nagyon fontos dolog, ami az állampolgárokat érinti , önöknek az egyik első és legfontosabb dolguk volt, hogy ezt eltüntessék a polgárok elől? Ez emelte a
